Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Mlleson, I. I.: Der russische Landarzt im 19. Jahrhundert (Vida Tivadar) - Rembelinski, Robert—Kuznicka, Barbara: História Farmacji (Kapronczay Károly)

Molleson, 1.1.: Der russische Landarzt im 19. Jahrhundert. Stuttgart, Hippokrates Verlag, 1971. 106 p. 5 + 1 ill. Ivan Ivanovics Molleson (sz.: Irkutszkban, 1842-ben, megh.: Voronyezsben, 1920-ban) Kazanyban 1871-ben megjelent „Zemszkaja Mediana" c. könyvének német fordítását Heinz Müller-Dietz professzor végezte, s ugyancsak ő írta a 13 oldalnyi bevezetést is hozzá. Ebben az időben a permi kormányzóság kórházának volt a kezelőorvosa. Tevékenységében a prevenció alapelve vezette. A kormányzóság hatóságának előterjesztett beszámolójában orvostopográfiai vizsgálatok alapján betegségmegelőző intézkedéseket javasol, s azt kívánja, hogy rendszeresítsenek egészségügyi orvosi állást. Javaslatait eleinte kedvezően fogadták, később a megvalósításuk során vitába keveredett a kormányzóság főnökével, s ez 1873-ban Molleson elbocsátásával végződött. Előterjesztései lényegében két kérdést tárgyalnak: 1. Hogyan lehet a már meglevő betegségeket egyszerűbben és hatásosabban kezelni? 2. Hogyan lehet egyszerűbben és hatásosabban korlátozni a betegségek elterjedését, és azokat megelőzni? Az illusztrációk (5 szöveg közti) korabeli útleírásokból valók, ill. a német címlap mellett egész oldalon látható az eredeti orosz kiadás fénymásolata. Vida Tivadar Rembelinski, Robert—Kuznicka, Barbara: História Farmacji. Warszawa, 1972. Panstwowy Zaklad Lekarskich, 1972. 455 1. Az elmúlt évek során megjelent gyógyszerészettörténeti kiadványok között is különös figyelmet érdemel Rembelinski és Kuznicka A gyógyszerészet története című, második, átdolgozott formában kiadott könyve. A szerzők művüket egyetemi tankönyvnek szánták, majd az érdeklődés hatására a szakemberek és a kutatók részére átdolgozták. A lengyel nyelvű könyv folytatója annak a vállalkozásnak, amely a gyógyszerészet egészét tekintve kívánja feldolgozni az egyetemes gyógyszerészettörténetet, érintve a tárgy felosztási, periodizálási, módszertani és ezek speciális lengyel problémáit. Kiterjeszti figyelmét a múzeumügyre, a társasági (tudományos és érdekvédelmi) és kongresszusi kérdésekre, az oktatás helyzetére és didaktikájára. Az általános kérdések tárgyalásánál a szerzők megadják a szakirodalmat, amelyek között szerepel Baradlai és Bársony Magyarországi gyógyszerészet története című könyve is. A harmadik fejezettől már az egyetemes gyógyszerészettörténet nagy korszakait tárgyalja, az ókortól napjainkig tekinti át a gyógyszerészet fejlődését, kapcsolatát az orvos- és szaktudományokkal, majd ennek vetületében dolgozza fel a lengyel gyógyszerészet történetét. Külön fejezetet képez a patikák kialakulása és fejlődése, a gyógyszerészképzés, az egyetemi oktatás, valamint az ezekkel kapcsolatos törvények, rendelkezések ismertetése, természetesen párhuzamot von a lengyel fejlődéssel. Ezt a módszert követi, amikor az európai és a lengyel érdekvédelmi és tudományos társaságok kialakulását és történetét tárgyalja. A kötet második részét már teljes egészében a lengyel gyógyszerészettörténetnek 15 Orvostörténeti Közlemények 75—76.