Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Weszprémi István: A pestisoltás szükségének vizsgálata Fordította: Vida Tivadar

soha sem szűnik meg nedveit kiönteni a nyombélbe. Ismert dolog, hogy a cibetmacska és a pézsma mennyi váladékot lövell ki magából károsodás nélkül. így hát mi a csodálatos abban, hogy a mi [betegség-]élesztőnk mindaddig tartózkodik a hájas részekben, amíg a nagyobb erő le nem győzi, és ki nem űzi fészkéből? Nem elég azonban megrekednünk a betegségeknek ezen csupán belső okánál, hanem kissé magasabbra kell törekednünk felszállni, röviden szemügyre kell vennünk a külső okokat is. Valamennyi derék orvos megengedi, hogy ezek sorában a levegő a legközelebbi. De végül is, mi az a levegőben, amelynek működése folytán tapasztaljuk, hogy a sok megemlített változás bekövetkezik? Newton, Anglia örök dísze, az ő optikájában úgy képzelte el, hogy egy igen finom és rugalmas, nem is tudom, micsoda szellem [lég] terjeszkedik széjjel az egész világmindenségre, amely azonban, ahogy őszintén megvallja, számára is ismeretlen. Talán azt képzelte el termékeny lelkével, amit az újabb korban a villanyos gépezet segítségével vonnak ki általában minden testből Morin De Electricitate corporum [ = A testek villanyossága] c. minap kísérletekkel igazolt műve szerint. De még ha a legválogatottabb gépezeteket illeszted is hozzá, nem tudod könnyebben kifaragni ebből a híres rendszer[13] bői a betegségeknek ama sokféle alakzatát, mint a peripatetikusok sympathia-it és antipathia-it a poshadt rejtett tulajdonságokból. Mead, a nagyhírű királyi orvos nemrég megjelent, A mérges gőzölgésekről szóló értekezésében a fertőző váladékok természetét néhány korrozív sóval magyarázza, miközben egész sereg orvost követ, és von most maga után. Ezek mindegyike nagy éleslátással látott valamit, de bizonyos homályon keresztül: mert arról, hogy melyek azok a korrozív sók, amelyek odatapadnak a rejtett [belső] vezetékekhez, s ennél fogva betömik a mirigyeket, a semminél is kevesebbet mondtak nekünk. Amikor korrozív sóknak nevezték a levegőnek azon fertőző részecskéit, abban semmiképpen sem tévedhettek; valóban olyanoknak kell azoknak lenniök, de egyetemeseknek kell lenniök, közöseknek a földkerekség minden helyén, valamennyi többi sónál erősebb, hathatósabb és áthatolóbb természetűnek. Nincs szükség Oedipusra, magam mondom meg, a Salétrom ez. Ha tetszik, végy magadnak megfelelő nagyságú, kúp formájú üvegedényt, töltsd meg hamuval, mésszel, adj hozzá kevés salétromot és sót, nedvesítsd meg különösen juhvizelettel, végül függeszd fel a földkerekség bármelyik sarkában, s tedd ki nedves, de nyugodt levegőre. Úgy lógjon, hogy a csúcsa függőlegesen nézzen a föld felé. Sohasem remélnéd, a levegőben mindenféle röpködő salétromnak mekkora mennyisége tapad oda kívülről az üveg falához, amely lecsöpög az alája tett kis edénybe. De még ennél is több az, amiről mindjárt beszámolok. Végy egy üres üvegmázas agyagedényt, amelyben azelőtt meszes ezüstöt édesítettél, tedd ki a szabad levegőre, az a kis adag salétrom, amely át-