Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Weszprémi István: A pestisoltás szükségének vizsgálata Fordította: Vida Tivadar

hogy a tovafolyó nedvek a legkevésbé sem zavarhatják vagy ragadhatják el? egyetlen szóval csupán így válaszolunk. A test hájas részeiben talál arra a biztos fogadóra, melyet oly sokáig használ, mint ugyanis a híres Hoffmann tanúsítja, [H] ezek a természettől kapott sajátos szerkezetüknél fogva, az élő szervezet minden más, szilárd vagy folyékony részénél inkább, a lehető legalkalmasabbak rá, hogy elrejtsék és gondozzák azokat a bűzös vagy romlott nedveket. Annak pedig, hogy a tovafolyó nedvek nem zavarják, sem el nem ragadják, az öröklődő betegségek szolgálnak számunkra világos bizonyítékául. Kétségtelen tapasztalatból megállapítható, hogy csak a köszvényben szenvedő apától nemződnek többnyire köszvényes gyermekek. A fiziológusok műveiből pedig jól tudjuk, ez úgy történik, hogy a férfi magjának legnemesebb része a maga finomságával behatol a petébe, amely a Fallopio-féle kürt szűk csatornáin keresztül lejut a petefészekből a méhbe, s így megtermékenyíti ezt. Hasonlóan ahhoz a módhoz, ahogyan — Linné követői szerint — a növényvilágban megy végbe a megtermékenyítés: a virágpor finom részecskéi a porzóból a bibére hullanak, s a bibeszál vezeti azokat a csírához. A fertőzött férfimagnak ez a nagyon finom részecskéje a köszvény mindmegannyi magvaként néha egészen a felnőtt korig rejtőzik, sőt még az előhaladott öregkorig is. Márpedig ki tagadhatja, hogy ezek a magvak csakis a vérhez és az idegek nedvéhez tapadtak, amelyek a növekvő életkorral a zabolátlanabb életmód megkezdése miatt, miután sokáig a bensőnkben voltak, kiválasztódnak. De mily kellemetlen ez a magzat a terhes anya számára ! Az, hogy a tovafolyó nedvek nem ragadják magukkal ezt az élesztőt [csírát], megállapítható továbbá a nemi betegség által fertőzött szülők gyermekeinek a példáján, akik, szegények, nem a saját, hanem a szüleik gyalázatos bűnéért kénytelenek életükben ezernyi kínt végigszenvedni. Nem szólok a golyvásokról, nem említem a skorbutosokat, ezernyi ilyenféle eset létezik. Honnan van akkora elégséges tartaléka, hogy nem merítheti ki az örökös veszteség? — kérdi Freind másodszor. De ezerszer merítheted [12] vízbe a megelőzőleg olajjal átitatott papírlapot, sohasem vonod ki az olajat a maga helyéről. Tapasztalni lehet ezt bármilyen zsírral vagy olajjal szennyezett ruhán: a folt makacsul és mozdulatlanul megmarad benne, ha ki nem űzöd azt fahamu lúgjával vagy hasonló alkálikussá váló savval. Bár az élesztőnek nagy adagja távozik az átszivárgással, a helyébe más lép azoknak a belégzésével és vonzásával, amelyek a maguk sajátosságában léteznek a levegőben. A reumásokban ez állandó forrása az éles fájdalomnak. Tudjuk a közmondásból: „amit új fazékba töltesz, szaglik attól vén korában is". A hasnyálmirigy-, az epevezeték