Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Vida Tivadar: A 33 éves Weszprémi István javaslata a pestisoltás megkísérlésére
londoni St. George kórházba került, 1746-ban sebészeti műtéttant adott elő hajóorvosoknak, 1748-ban kinevezték a Middlesex kórház szülészeti sebészének, 1749-től pedig ugyanezt a tisztet töltötte be a Brit Szülészeti Kórházban. Olyan házat építtetett magának, amelyben előadó- és boncterem is volt. Ugyanitt helyezte el gyűjteményeit, kitűnő könyvtárát, amelyek akarata szerint egy nyolcezer fontos alapítvánnyal együtt a glasgowi egyetem tulajdonába mentek át. Főműve The Anatomy of the Gravid Uterus címmel 1774-ben jelent. Többi könyve halála után jelent meg, cikkeit a The Medical Observations and Enquiries és a The Philosophical Transactions c. folyóiratok közölték. 51 John Floyer (1649—1734) Oxfordban tanult bölcseletet és orvostudományt, 1680-ban avatták orvossá, s -haláláig Lichfieldben volt orvos. Már Albrecht Haller sokra tartotta, bár megjegyezte, hogy orvosi meglátásait illetően nem tart mértéket. Tizenkét megjelent művét tartja számon az orvostörténelem. Újabban G. Smerdon foglalkozott személyével és működésével; szinte az excentrikus orvosegyéniségek közé sorolta. 52 Végül egy könyvészeti adat. Weszpréminek kéziratban ránk maradt értekezése — amelynek címe s egyben tárgya: Mulier temulenta Holbergiana methodo féliciter cur ata per St. W. Philiatrum — címlapján alul a következő impresszumot tünteti fel: „Londini, Apud. loan. Tuach, at the Golden Ball in vico, dicto Strand. An. MDCCLV." Tehát a Tentamennel egyidejűleg ezt is meg akarta jelentetni. Érdekes lenne tudni, vajon miért nem került rá sor. Maga Weszprémi a Succincta első kötetének 100. cikkelyében kiadatlan művei közt tartja számon, s megjegyzi, hogy felvette az 1756-ban Utrechtben kiadott orvosavató értekezésébe. Sajnos azonban a disszertáció utolsó lapján csak megemlíti, hogy több más észlelet mellett ezt is ki kellett hagynia könyve szövegéből. 53 Zusammenfassung Das Büchlein von István Weszprémi „Tentamen de inoculanda peste" erschien im J. 1755 in London, wo sich damals der 33-jährige Medizinstudent aufhielt. Nach der hier dargebotenen erstmaligen Übersetzung des Werkes ins Ungarische, fügt der Übersetzer in seinem Tagungsbeitrag gleichsam einen Kommentar zum Weszprémi's Werk bei. 51 Encycl. Britann. 1929. 11. k. 922—923. 52 Vö. Gurlt — Hirsch: Biogr. Lex. 2. k. 389.; Dezeimeris: Diet. Hist, de la Méd. Paris, 1834. Vol. 2, 326—328.; G. Smerdon: Four Seventeenth-Century Oxford Medical Eccentrics. Oxford Medicine. Ed. K. Dewhurst. Oxford, 1970. 14—22. 53 A kézirat a Debreceni Ref. Kollégium Nagykönyvtárában található Q 292/6. jelzettel. Címleírásába — „Philianus, St. W. Mulier temulenta ... (Kézírásos másolat Weszprémi Istvántól) " — hiba csúszott, mert a „philiater" a. m. „orvosláskedvelő", tehát Weszprémi István közelebbi megjelölése, akinek kézírása az iraton világosan felismerhető. Az észlelet egyébként egy részeges asszony sikeres gyógyításáról szól, s könnyen lehet, hogy a férjére való tekintettel maradt el a közlése. — A kézirat xerox-másolatának kölcsönzését dr. Riskóné dr. Harkó Viola szívességének köszönöm. (V. T.)
