Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Vida Tivadar: A 33 éves Weszprémi István javaslata a pestisoltás megkísérlésére
újholdra, a bőrödön érezve a rendetlen moccanásokat, szépen meggyőzeiéi. Bárcsak sohasem kellett volna ilyeneket tapasztalnom, mikor az utóbbi években reumában szenvedtem, és ezeket a köröket figyeltem nagy szorgalommal/" 34 A Föld belsejében működő vulkanikus erőket is számba veszi, mert „ez a földalatti tűz — úgymond —... különféleképen zavarja légkörünket, midőn megfertőzi számtalan fertőző ásványi folyadékkal". Önmagában véve ez a betegséghez nem elég, de összeerjedve a párolgó anyaggal „mint valami vegykemencében" már kórokozó hatású. 35 Néhány lapon keresztül ezt a vegyi folyamatot tárgyalja és szemlélteti kísérletekkel, kórházi észleletekkel és az ún. bőrlégzés jelenségével. 36 Midőn a salétrom mellett a vitriolt is említi, meg kell fontolnunk, amint a szövegösszefüggésből nem egyszer kiderül, hogy salétromon egyszerűen nitrogént kell értenünk, s hogy „régebben vitrioloknak nevezték a nehéz fémek szulfátjait is". 3 "' A tudományok története olykor és bizonyos fokig a szakkifejezések története is . . . Mindennek ellenére Weszprémi ezen megállapításai spekulatív jellegűek. Aztán maga is rájön, hogy nagyon belemelegedett az iatrokémiába. Elvszerűen megállapítja: „így ha a jövőben oltás útján előidézzük a pestis magját mint a többi testnedv poshadt részét, nem gondoskodunk rosszul az emberi nemről, hogy a polgárok nagyszámú sokaságában legyen az államok hatalma és ereje". 38 A járványos betegségeket azonban még egyszer vegyi folyamat segítségével igyekszik megmagyarázni, nevezetesen a must erjedésével. 39 Utoljára a különféle felhozható ellenvetésekkel foglalkozik. Az egyik az, hogy vannak, „akik egynél többször elviselték a pestis nehézségeit, ezért haszontalan lesz e betegség átültetése". Weszprémi szerint ez megszűnnék, „ha az oltás kísérletét fiatalabb korúakon végeznék, mint ahogyan a himlőnél történik", 40 A másikat a halálozási statisztikából vette, amely szerint „az újszülötteknek több mint harmadrésze előbb távozik az életből, mintsem elérhetné ötödik életévét" ; tehát nem alkalmasabbak a beoltásra a felnőtteknél. A halálozási arányszámot „elismerjük önként is" — válaszolja Weszprémi, de mindjárt rámutat, hogy itt szülők, különösen az anyák elnéző és visszás gyermeknevelése — értsd: csecsemőgondozása — szed annyi áldozatot. 41 Talán nem tévedek, ha ebben a válaszban látom a csíráját az öt évvel később Kolozsvárott megjelent könyvének, A' kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid Oktatás-nák . . . 42 34 Weszprémi: Tentamen . .. 20. 35 Weszprémi i. m. 22, 23. 36 Weszprémi i. m. 23—25. A perspiratio (bőrlégzés) oxigénfelvétel és széndioxidleadás a bőrön át. Nyugodt helyzetben a tüdő gázcseréjének legfeljebb 1%-a, munkavégzésnél valamit emelkedik. (Vö. Orvosi Lexikon I. k. Bp. 1967. 449.) Santorio (Sanctorius, 1561—1636), olasz orvos, páduai egyet, tanár fedezte fel, s nevezte el „perspiratio insensibilis"-nek, 1614-ben Velencében megj. értekezésében. (Vö. Gurlt— Hirsch i. m. 5. k. 177.) 37 L. Pallas Nagy Lex. 16. k. 905. 38 Weszprémi: Tentamen 26. 39 Weszprémi i. m. 27, 40 I. m. 28. 41 I. m. 29. 42 L. Weszprémi: Succincta . . . IV. köt. (Bp. 1970.) 922—23.
