Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Vida Tivadar: A 33 éves Weszprémi István javaslata a pestisoltás megkísérlésére

Befejezésül kifejezi reményét, hogy Stephen Hales,

is a walesi herceg udvari hitszónoka s egyben nagyon ügyes természetbúvár, figyelemre méltatja majd a pestisoltás gyógymódját, midó'n olykor üdvös javaslatokat tesz közzé a pestis elhárítására. Arról, hogy valóra vált-e ez a reménye, s általában tanulmánya fogadtatásáról Angliában és itthon, szó volt a Weszprémi angol kapcsolatairól megjelent tanulmányban.

44 Hazatérése után is foglalkoztatta őt ez a témakör. Kitűnik ez Van Swietennek egyik hozzá írt leveléből: „Arról még folyik a vita, vajon hasznos-e beoltani a feketehimlőt. Biztos vagyok abban, hogyha jó módszerrel kezelnék őket, nem halnának meg annyian. . .. Ha érted a francia nyelvet, olvasd el, kérlek, De Haen tanárnak erről a tárgyról írt értekezését, akinek egyébként minden művét érdemes elolvasni." A levél Bécsben kelt 1760. január 9-én, s maga Weszprémi tette közzé Succinctája IV. kötetében.

45 Végigtekintve Weszpréminek e vizsgálódásain filológiai szempontból, meg lehet nyugodtan állapítani, hogy mint kísérlet is sikerült mű. Aki angol nyelvi és hatalmi környezetben írta, nem esett valami kritikátlan anglománia hibájába, bár az általa idézett szerzők javarésze nagybritanniai.

4

" Aki orvosként írta, már csak a tárgy természete szerint is, elsősorban az akkor modern orvostudósokat és orvostudományi irányzatokat engedi szóhoz jutni. De megcsillan benne a történetírói véna, amikor pl. Pliniust idézi, és látszik, hogy nem egyoldalúan művelt, mert Cicero, Aristoteles és Rotterdami Erazmusz is helyet kap egy-egy sorában.

47 Nem merném állítani, hogy könyve minden tekintetben kiforrott személy munkája, de azt igen, hogy az a 33 éves fiatalember, aki írta, sokat 43 Stephen Hales (1677—1761) angol fiziológus, vegyész és feltaláló. Cambridge-ben felveszi az egyházi rendeket, 1708-tól élete végéig egyh. javadalmas. 1717-ben tagja lesz a Royal Society-nek, 1739-ben neki ítélik oda a Copley-érmet. Főműve a Statical Essays, amelynek 1. kötete Vegetable S'taticks (1727) címen leírja növényélettani kísérleteit; míg a 2. kötet Haemostaticks (1733) címen fontos kísérleteket tartalmaz a vérnyomás mechanikai viszonyaival, a véráramlás sebességével és a különféle véredények befogadóképességével kapcsolatban. 1734-ben név nélkül jelent meg tőle: Admonition to the Drinkers of Gin, Brandy, etc. (Vö. Encycl. Britann. 1929. II. k. 89.) 44 L. Medical History in Hungary 1972, 130—131. 45 L. id. h. (modern kiadás) 935. Valószínűleg A. de Haen e könyvére céloz: Refutation de I' Inoculation, servant de réponse a deux pièces qui ont paru cette année 1759; dont la première est une Dissertation, lue dans la Société de l'Académie Royale des Sciences de Paris, par M. de la Condamine; .'. . et la seconde, une lettre de Mr. Tyssot à l'auteur de la présente refutation. Vienne, 1759. (Vö. Br. Mus. Gen. Cat. 95. k. 528.) 46 24 angol név mellett feltűnik 28 más nemzetbelinek a neve. 47 Az idézett v. említett szerzők foglalkozási megoszlása: 30 orvos, 7 író, ill. történetíró, 4 vegyész, ill. természettudós, 3 sebész, 3 lelkész, 1 gyógyszerész és 4 egyéb. Az írók között Rotterdami Erazmuszt is említi, mint „Moriának Rotterdami dicsérőjét". (Tentamen 16.) Céloz ezzel a nagy humanista egyik legolvasottabb könyvére, az Encomium moriae címűre ( = A bolondság dicsérete), amely 1509-ben jelent meg, s a világirodalom egyik legszellemesebb szatírája. (Vö. Pallas N. L. 6. k. 268.)