Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Vida Tivadar: A 33 éves Weszprémi István javaslata a pestisoltás megkísérlésére
Ezeknek három fajtáját különbözteti meg: a belső, a külső közelebbi és a külső távolabbi okokét. A belsők a poshadó testnedvek. A test hájas (zsíros) részti rejtik el azokat, sőt, az öröklődő betegségek esetében a fertőzött férfi ivarmagja. A külső okok sorában „a levegő a legközelebbi. De végül is, mi az a levegőben, aminek a működése folytán tapasztaljuk azt a sok említett változást?" Sorra veszi az étert (Newton elképzelése), a testekben rejlő villamosságot, hogy végül Mead egyik értekezése alapján kikössön a salétromnál. 27 Leír két egyszerű kísérletet mint amely igazolja, hogy jelen van a légkörben. Majd hazai adatra utal : „Hazám szegényebb polgárai Szabolcs, Bihar, Békés és más vármegyékben . .. szekérszámra hordják össze halomba a salétromot, amit nyelvükön szék-sónak neveznek." 28 Aztán a híres német vegyész és orvos, Johann Rudolf Glauber 29 egyik megállapítása nyomán kifejezi azt a meggyőződését, hogy a levágott állatok kiengedett vére és az emberi vér is tartalmazza ezt az anyagot. Sőt, a Haller által igen nagyrabecsült John Floyer egyik műve alapján leszögezi, „hogy semmiféle élőlény sem tud megélni a levegőben levő salétrom nélkül". Élénk és szinte népszerűsítő stílusban, kísérletek — többek között Edmund Halley, a híres angol matematikus és csillagász egyik kísérletének — leírásával igyekszik bizonyítani a tételét. 1 ' 0 Nicolas Lémery, 31 francia gyógyszerész és vegyész, valamint Stahl egyik értekezése nyomán szól a salétrom gyógyhatásáról. Nem fél attól, hogy az akkoriban és ma is vitatott asztrobiológiát (csillagászati élettant) idézze, mint az égitestek és a földi lények egymásra hatásának tudományát az időjárás közvetítésével. Egy Goad nevű angol szerző Astro-Meteorológia Sana c. művére utal, 32 és Richard Mead De Imperio Solis et Lunae in corpora humana et de morbis inde oriundis c. értekezésére. 33 Az időjárás és az egészség illetve betegség közti összefüggés tagadóinak argumentum ad hominemmel is szolgál: „Tessék szorgalmasan odafigyelned a napé)'egyenlőségre és a napfordulatra, a holdtöltére és az 27 Weszprémi i. m. 9—13. 28 Weszprémi i. m. 13—14. 29 J. R. Glauber-t (1603—1668) kortársai „második Paracelsusnak" nevezték. Az alkimistáknak abba a körébe tartozott, amely egyre inkább elszakadt az „aranycsinálás" mesterségétől, és a vegyészet felé fordult. Összes művei 1661-ben jelentek meg Amsterdamban (ott is halt meg), angol fordításuk 1689-ben Londonban, egy kivonatos német pedig Lipcsében és Boroszlóban 1715-ben. (Vö. Gurlt— Hirsch i. m. 2. k. 574.) 30 Weszprémi: Tentamen ... 14, 15. 31 N. Lémery (1645—1715) előbb gyógyszerészetet tanult, majd Montpellierben orvos- és természettudományt. 23 kiadást megért Cours de chimie (Párizs, 1675) c. könyvével (angol ford. London, 1677) legkiválóbb reformere volt a gyógyszerészeti vegytannak Franciaországban. (Vö. Gurlt— Hirsch i. m. 3. k. 665.) 32 Ezen írásműve eredetileg angolul jelent meg: John Goad, Astro-Meteorologia, or Aphorismes and Discourses of the Bodies Caelestial, their natures and influences. Discovered from the Variety of the Alterations of the air etc. London, 1686. 509 (511). A latin változat 4 év múlva követi kisebb terjedelemmel (1690. XIII, 182.). A szerző lelkészi hivatására lehet következtetni abból, hogy a Brit. Mus. Gen. Cat. 87. k. 357, ezen kívül két nyomtatásban megjelent prédikációját tartja számon. 33 Mead-nek e művét 1. Jöcher— Adelung i. m. IV. k. 1132.
