Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
TANULMÁNYOK - Karasszon Dénes—Kurdi József: Adámi Pál (1739—1814) és a loimiatria története
ben jött el az ideje annak, hogy az állatorvosi oktatás megszervezésére is gondolni lehetett, ekkor bízta meg Adámi Pál fiatal orvosdoktort az állatbetegségek tanulmányozásával. Nagy szorgalommal gyűjtött ismeretei és tapasztalatai alapján Adámi 1771-ben beadvánnyal fordult a es. kir. egészségügyi küldöttséghez, van Swieten és von Störck báró professzorokhoz az állatorvosi oktatás és állatorvosképzés megindítása tárgyában. Előterjesztésében olvasható az a javaslat, hogy nevezzenek ki tanárt az állatorvostan tanítása céljából, és létesítsenek ösztöndíjat, hogy tehetséges, szegény ifjakból képzett állatorvosokat neveljenek. Adámi javaslatára van Swieten válaszolt, kinyilatkoztatva, hogy állatorvostanár alkalmazására és az állatorvosi oktatás megindítására vonatkozó korábbi szándékát egyelőre megváltoztatta, minthogy időközben meggyőződött arról, hogy a francia királyi állatorvosi iskola végzett növendékei sem Franciaországban, sem Dániában vagy Hollandiában nem voltak képesek hatékony eljárást kidolgozni és megvalósítani az állatjárványok leküzdésére. Egyelőre úgy látja, nincs még itt az ideje annak, hogy előadásokat tartsanak, ,,... man solle erst Matériáién dazu sammeln, Krankheitsgeschichten, Beschreibungen der Seuchen alljährlich drucken, die Behandlung einrichten und so stufenweise echten Unterricht davon herbeischaffen" [5], A következő évben Adámi protektora, van Swieten meghalt (1772). Tervei mégis megvalósultak akkor, amikor még az ő előterjesztése alapján Mária Terézia császárnő Adámi Pál orvosdoktort 1775. március 4-én a bécsi egyetem orvosi karán az állatorvostan és állatjárványtan rendes tanárává kinevezte [36, 40]. Adámi bécsi professzori működéséről lakáscímén (Wohnhaft auf der hohen Brücken N° 385) kívül nem sokat tudunk. Tudjuk, hogy Schmidàû együtt megkísérelte Scotti terveit megvalósítani, és önálló állatorvosi iskolát létesíteni, ez a terve azonban nem sikerült. Tudjuk azt is, hogy a külföldi tanulmányútjáról időközben visszatért és ott orvosdoktori címet is szerzett Wolstein mindent elkövetett, hogy Adámit lehetetlenné tegye. Mária Terézia halála (1780. november 29) után összeköttetései révén sikerült is kieszközölnie, hogy Adámit állásából elbocsássak, és 1781. január 5-ével Bécset elhagyni kényszerítsék. Nógrád megyébe vonult vissza; a visszavonultságnak és a barátoknak: Scottinak és gr. Batthyány József György Nógrád megyei főispánnak köszönhető, hogy Adámi hozzálátott van Swietenntk tett ígérete beváltásához, és összegyűjtött állatorvoslási tapasztalatait könyvek formájában kiadta. így jelentek meg korábbi művei, az 1705-ös doktori disszertáció [1], az 1771-es "Untersuchung und Geschichte der Viehseuchen etc." [2] és az 1776-os "Unterricht von Kenntnis... etc." [3] után 1780-ban a "Specimen Hydrographiae Hungaricae" [4], 1781-ben patrónusának ajánlva ("seiner Excellenz dem hochgeborenen Grafen und Herrn, Herrn Joseph Georg Grafen von Batthyán, Erbherrn auf Német-Ujvár, der hochlöbl. Neograder Gespanschaft Obergespan, Sr. röm. kais. kön. apost. Maj. wirklichem geh. Rath, Kammerer und Vicepresidenten der geheimen Hofkammer, wie auch der Ministerial-Banco-Hof deputation usw. in unterthäniger Ehrfurcht gewidmet") a „Beiträge zur Geschichte der Viehseuchen" [6], 1782-ben az „Untersuchung und Geschichte der Viehseuchen in den kaiserl. konigl. Erbländern" [5] és 1784-ben a „Bibliotheca Loimica" [7]. 5 Orvostörténeti Közlemények 7374
