Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Karasszon Dénes—Kurdi József: Adámi Pál (1739—1814) és a loimiatria története

fiak különös-képen meg-érdemlik, hogy töllünk betsültetven, tudósításokat érdemek szerént CL jövő világnak nevekkel egygyütt emlékezetül által-írjuk... " írta Wolstein nyomán 1795-ben kiadott könyvében Tolnay [47]. Megérdemli azonban különösképpen Adámi Pál is, hogy ,,tőlünk becsültetvén nevét a jövő világnak emlékezetül általírjuk", mert ő nemcsak fertőzési kísérleteket végzett, hanem védőoltási eljárás kidolgozásán is fáradozott. Oltások alkalmazása a himlő és a juhhimlő ellen ősidők óta ismert volt. Adámi, aki a járványos betegségekre vonatkozó bibliographiai adatok összegyűjtögetése és feldolgozása során (lásd később) széles körű szakirodalmi ismeretekre is szert tett, jól ismerte Timon (1713), Pylarini (1715), Lady Montague, Raymann, Weszprémi [51], Haller, Störck, Lentin, Tissot, Camper munkásságát a himlő, ill. pestis-, valamint Dobson, Ramazzini és mások kísérleteit a marhavésszel kapcsolatos oltásokról. Túl volt már a száj- és körömfájás oltás útján való enyhe átvészeltetésén, amikor a marhavész elleni oltási eljárás kidolgozásához hozzákezdett: gyapjúszálakat itatott át a beteg állatok nyálával, és e gyapjúszálak segítségével egészséges állatokat fertőzött úgy, hogy hátgerincük alatt négyujjnyira, a második-harmadik bordaközben a szőrzet lenyirása után bemetszést ejtett, a sebet jól kivéreztette, majd először nyolc inficiált szálat húzott a sebbe amelyet utána tapasszal lezárt. Máskor nagy sebészi varrótűvel húzta a szálakat az állatok bőr alatti kötőszövetébe. A kontrollként oltatlanul hagyott állatokkal szemben azonban az így fertőzött szarvasmarhák elhullottak. A következő oltási sorozatban ezért már csak négy inficiált szálat használt a fertőzéshez, sőt azokat is egy ideig légen szárította. Az eredmény: bár a betegség lefolyása meglassúbbodott, az állatok végül mégis elhullottak. E sikertelennek látszó kísérletből Adámi mégis felismerte, hogy a sikeres oltáshoz csak a megfelelő csekély oltóanyag-mennyiséget kell kikísérletezni, és akkor az eredmény biztosra vehető. Eredményes oltási kísérleteiről be is számolt a gráci tartományi kormányzóságnak. Örök kára tudományunknak, hogy nem Adámi Pál aratta le a marhavész elleni védőoltás sikerének dicsőségét. Amint ugyanis jelentette felettes hatóságainak, hogy a marhavész ragályanyaga a levegőn történt szárítás következtében elveszítette megbetegítő képességét, további kísérleteit a féltékenység, irigység és intrika megakadályozta: a bécsi udvar kegyeltje, Wolstein professzor leállíttatta Adámi kísérleteit, amelyek a későbbiek során feledésbe is merültek. ADÁMI MUNKÁSSÁGA AZ ÁLLATORVOSI OKTATÁS ÉS AZ ÁLLATORVOSKÉPZÉS TERÉN "Arbores serit agricola quarura fructus ipse adspiciet nunquam" (Cicero: Tusc. 1:14) A mélyre süllyedt bécsi orvosi főiskolát Mária Terézia császárnő kivette a jezsuiták kezéből, és az orvosi ügyek intézését van Swieten kezébe tette le. A protomedicus első dolga volt az orvosi oktatás újjászervezése. Ő maga is tartott enciklopédikus előadásokat, és Boerhaave szellemében új tanítványokat nevelt. 1765-