Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről

volt a véleménye, hogy „Mentül tovább fáslizzák vagy polálják a' gyermeket, annál jobban s egyenesebben nő : Mindazonáltal születése után egynehány hetek múlva karjait szabadon botsáttani lehet, de lábai egynéhány holnapokig bé-poláltassanak, és a' köldökkötő vagy köldök tartó ruha esztendeig-is rajta tartassék." Iga?, később ő is hozzáteszi : „Mellyét, s gyomrát igen szorossan bé-ne kössék, mert külömben testében nem épülhet, lélekzetet sem vehet, s gyakrabban ki-hénnya a

r szopott tejet."

u A tisztaság kérdéskörébe tartozik az a jótanács, hogy ha sír a kisgyerek, ajánlatos kibontani a pólyát, s megnézni, hogy nem gyűrődött-e össze, vagy nem piszkította-e be a gyerek, „vagy talán a' bolhatsipés légyen oka" a sírásnak. „Ha ez után is sír, görsedezik, bizonyosan has fájdalmai vagynak."

ib A sírást nem ajánlatos folytonos etetéssel csillapítani, de esztelenségre vall az is, ha az anya, vagy a dajka ütlegeléssel vagy altatószerrel próbálja csitítani a síró gyermeket. Valamennyi könyv hangsúlyozza a csecsemő tisztán tartásának kérdését, sok helyütt találhatunk részletes utasításokat fürdetésről, bőrápolásról, a gyermek holmijának gondozásáról. Az „Egészséget tárgyazó kis kátekésis" az?al a jótanáccsal szolgál, hogy a gyereket a tisztába tételkor le kell mosni vizes ruhával is, mert „ki-is pállik a' motsoktól gyenge bőre, mely fájdalmat okoz néki".

16 A „kátekésis" naponta történő lemosást ír elő hideg vízzel, sőt hideg tejjel. A tejjel, illetve borral, boros vízzel való fürdetés még az ókorban vált közkedveltté; a néphit szerint, de sokáig a gyógyászatban is a tej a szépség, ifjúság, egészség megőrzésének csalhatatlan eszköze volt és többnyire a kiváltságosak részesültek benbe: császárnők, előkelő szépasszonyok s később a gyermekek. A vélemények a fürdetést illetően is eltérőek voltak: „A mindennapi feresztést pedig szükségtelennek, sőt ártalmasnak lenni mondom." — írja határozottan Csapó doktor. Csupán az első hetekben kell naponta fürdetni a gyermeket, majd egyhónapos koráig harmadnaponként, később negyednaponként. E nézet szerint az életkor növekedésével egyenes arányban kell csökkennie a fürdés, a tisztálkodás gyakoriságának — a „higiéniai közállapotok" tehát még korántsem voltak megnyugtatóak. .. Csapó ellenezte a tejben való fürdetést, helyette tiszta vizet javasolt, melybe bort keverni szükségtelen. Javasolta azonban a mandulaolajjal vagy meleg óborral vegyített „új sótalan irós-vajjal" való testápolást is, valamint az izzadság által kicsípett testhajlatoknak tiszta ruhával való gondos megtörlését. „Olajokkal ne kenegessék — írja másutt — gyengül azoktól a' testek, ezenkívül egész testeknek szükséges kigőzölgési meg-akadályoztatnak, mellyből sokféle nyavalyák következhetnek."

47 Nagyobb gyermekek számára a heti kétszeri fürdést tartották ideálisnak. A „kátekésis" orvos-szerzője előszeretettel javasolta a hideg fürdőt, melyre a gyermeket fokozatosan kell rászoktatni. Ugyanezen könyvecske figyelmezteti az anyákat, hogy a csecsemő holmiját tisztán kell tartani, a „szopókát" — ez volt a cumi őse — nem szabad szanaszét hevertetni és porosodni hagyni. Itt találkozhatunk első ízben a száj, illetve a fog11 Csapó József: Kis gyermekek isputalja. Nagykároly, 1771. 111. p. is Egésséget tárgyazó kátekésis a' köz-népnek és az Oskolába járó Gyermekeknek számára. Kolozsvár, 1797. 70. p. 46 uo. 79. p. 47 Csapó József: Kis gyermekek isputalja. Nagykároly, 1771. 11(5. p.