Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről

ápolás gondolatával: kicsi gyereknek vizes ruhával kell étkezés után a száját kitörölni, a nagyobbakat pedig szoktatni kell, hogy reggelente mossák ki a szájukat, mossák meg „ábrázattyokat és szemeket friss vízzel... füsüljék-meg fejeket; tisztán tsinoson tartsák testeken lévő ruháikat" ,

i8 A szerző hangsúlyozza az evés előtti kéz- és arcmosás szükségességét és az étkezés utáni szájöblítés fontosságát, a fogak épségben tartásának érdekében pedig külön óv a túlzott kávé- és édesség, valamint a forró étel fogyasztásától! Végül a könyvecskéből megismerhetjük a XVIII. századi gyermekruházatot. Négyesztendős korig azonos viselete volt a fiúknak és a kislányoknak: ujjatlan posztó köntös és flanelból vagy kartonból készült, térden alul megkötött bugyogó. Cipő gyanánt sarok nélküli papucsot húztak a lábukra. A későbbi életkorban a divat másfajta viseletet diktált a lányoknak és mást a fiúknak. Az ismeretlen német szerző nem helyeselte sem a nadrágszíj, sem a szoros ruhaderék viselését, a sapkát pedig egyenesen eltiltotta, mivel ennek melegétől tisztátalan lesz a gyermek feje, tetvesek, egészségtelen színűek, ostobák lesznek, főfájást, náthát, fogfájást kapnak. Legokosabb tehát, ha hidegben és melegben egyaránt fedetlen fővel járnak. A DAJKÁKRÓL A gyermekgondozás fontos feladatát az elmúlt századokban természetszerűen idegen asszonyokra, dajkákra hárították a jómódú családok. A dajkák segítségére érhető módon szükség volt több szempontból is. Elsősorban a gyermekágyi láz gyakorisága tette indokolttá, mely tudvalevően csak a XIX. század utolsó évtizedeiben nyert biztos orvoslást. Közismert tény az is, hogy akkoriban egy-egy családban 4, 6, 8 vagy esetleg még több gyermeket kellett ellátni, így a dajkák nemcsak az anyák kényelmét szolgálták, hanem a gyermekek alaposabb ellátását is biztosították. A baj az volt, hogy az anyák többnyire teljes egészében a dadára hagyták a gyereket és mindenekelőtt a szoptatás terhétől igyekeztek szabadulni, kitéve ezáltal számtalan fertőzési lehetőségnek saját csecsemőiket. Rousseau etikai intelmeivel egyidőben az orvosok egyéségügyi figyelmeztetése is fölhangzott: a megfelelő dajka kiválasztását minden szülőnek alapos körültekintéssel és gondossággal kell elvégeznie. A jó dajkától ,,meg-kivántatik, hogy tsendes, engedelmes, kegyes, vidám, és jó tselekedetekkel ékeskedő elmével bírjon. Húsz és harmintz esztendők közt való idejű légyen, ki valamivel hamarébb betegedett-le, mint az Anya, és az előtt gyermekekre viselt gondot. Jó egésségű légyen, és semmi olly betegség szemére ne vettethessen, melly a' gyermekekre által-plántáltatnék. Tiszta légyen a' Scorbutustól, vagy a' Sültől is ; azért eléggé meg kell visgálni, ha az inye egésséges é, és erős ? Kiváltképen jól meg kell visgálni, ha valami tisztátalan nyavalya nem undokitotta-é meg őtet ? Nintsenek-é a testén pattanások, fótok, megkeményedett tsomók, vagy ezekhez hasonló más gonoszak, mellyek nedvességeinek meg-romlását jelentenék."

19 — írta 48 Egésséget tárgyazó kátekésis a' köz-népnek és az Oskolába járó Gyermekeknek számára. Kolozsvár, 1797. 80. p. 49 [Nils] Rosén Miklós: Orvosi Tanítás a' gyermekek' nyavalyáinak megesmérésekről és Orvoslásokról. Ford. G. Domby Sámuel. Pest, 1794. 3. p.