Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Kapronczay Károly—Vida Tivadar: Tarczay Kálmán Törökországból 1871-ben írt levelei

teljes volt. Több mint 200 / hosszú és 120' széles, 30 lépcsőn át juthat fel az em­ber az emelvényre. Körülveszi a templomot egy 40 oszlop által tartott peristylum. Kelet felé 8 más oszlop hordozza az előcsarnokot. Ennek magassága kb. 50'. Kiemelkedően szép azoknak a síkoknak a mélyreliefje, amelyek az oszlopokon és a templom falán nyugosznak. Felismerhető Léda a hattyúval, egy másik mezőben, ahogyan a sas elcsábítja Ganymedest. Minden értesülés szerint ennek a temp­lomnak van az egész világon a legnagyszerűbb kapuzata. Gazdag díszítő sáv övezi. Az oldalsó kőpilléreken vésett virágdíszítés. A kapuzat hajlatán középütt egy sas, karmaiban botnyaláb, csőréből virágfüzérek indulnak ki, ezeknek a végét géniuszok tartják. Körülbelül így: ... [rajz] Nevetni fogtok ezen a mű­vészi szemléltetésen. A templom belsejének nincs tetőzete. Az oldalfalak csak­nem teljesen épek, és az ott elhelyezett díszítések joggal töltik el csodálattal a világot. Barázdált korintusi féloszlopok fogtak közre 2 egymás felett álló beug­rást, tehát oszlopok, 2 beugrás, oszlopok, 2 beugrás stb. Most pedig visszatérek a nyugati és az északi falban levő kockákra. A nyugati falban kb. 3' magasság­ban sorakozik 3 kőkocka, amelyek mindegyike 14' magas, 10' széles és valami­vel hosszabb OO'-nál. Ez valami hasonlíthatatlan, hogyan volt lehetséges a régi, gőzerő nélküli ősidőkben felhúzni ezt ekkora magasságba, egyáltalán csak tova­cipelni. A fal másik részén kis kockák vannak csupán. Csak az északi falban van még egy gigászi mű, amennyiben ott egy 120 lépés hosszúságú falat csupán 12 kő alkot. Most eléggé beszámoltam nektek az utazásokról és helységekről; ezt annál is inkább méltányolnotok kell, mert itt, ezen égöv alatt nem kicsiség ennyit gon­dolkozni és írni, amit Nálatok a hűvös szobában könnyen meg lehet tenni. Jól­lehet már ez a 0. levélív, még válaszolnom kell a megkapott levelekre. Pontról pontra veszem át ezeket. ... A Markusovszky-féle lapok eddig mind megjöttek, de írni nekem csak akkor megy, ha ismét nyugodtan, egyhelyben leszek. Egyál­talán úgy tűnik, komoly dolgok készülődnek Törökországgal kapcsolatban. Nincse­nek újságjaim, és semmi biztosat nem tudok arról, ami történik. Éppen arról hallok, hogy az állítólag Szaidba küldött zászlóaljaknak Boszniába és Albániába kell menniök, ahol nyugtalanságok és komoly bonyodalmak törtek ki, de nem tudjuk, vajon a görög—szerb határon, vagy Jemenben. De ma általában azt mondják, az ezrednek egyenesen Albániába kell mennie. Ha ez beigazolódnék, még más csapatokra is szükség lesz, s most erősen dolgozom, leveleket írok, át­nézem a papírokat, hogy készen álljak, mert ez rövidesen bekövetkezhetik. A tábor felszámolás alatt van, de egyetlen zászlóalj sem tudja 2 nappal koráb­ban, hová megy. Ezért készen kell lennünk mindenre. Ezért kaptok ennyire ki­merítő levelet. Most el kellene mennem Sámból, mindenesetre egész röviden majd Bejrutból is írok arról, hová mentünk el, és mikor. Különben számomra a dolog egészen mindegy, csak sajnálnám a bérbe vett és egy évre előre kifi­zetett bebútorozott házamat Tripoliban. Különben kész vagyok elmenni bár­hová, annál többet látok és hallok...

Next

/
Thumbnails
Contents