Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Kapronczay Károly—Vida Tivadar: Tarczay Kálmán Törökországból 1871-ben írt levelei

Ám már néhány nap múlva megtudtam, hogy még el lehet tűnnöm 2 hétre, s miután a táborban levő Dr. Lenhardtban útitársra és hasonló gondolkodásúra akadtam egy személyben, csakhamar megállapodtunk az útitervben, úgyhogy július 5-én korán reggel elhagytuk Sámot, és csak 17-én este tértünk ide ismét vissza egészen fellelkesülve mindattól a széptől és nagyszerűtől, amit láttunk, s amit Neked, kedves Anyám, csakhamar le fogok írni, amennyire lehetséges. Amikor Sámba megérkeztem, levelet találtam itt a generálistól is, amelyben behívnak minden orvost a táborba, s így holnap, 19-én ismét kimegyünk és ki tudja, meddig. Most van a nagy hadgyakorlat, s ennek következtében valamennyi orvosra szükség van. így ismét csomagolok és sátorba költözködöm..., valódi vándorélet! ... Magában a városban, amelyet ismerek, nem volt további keresnivalóm, ezért a legközelebbi francia gőzhajóval este 0-kor elutaztam, s miután felébredtem, ez a hajó jó korán Tripoli kikötőjében volt. Vágyakozóan néztem meg magamnak a jól ismert helyet, s alig bírtam kivárni a kiszállást. Sietve mentem be a városba, hamarosan kopogtam a ház kapuján és felzörgettem alvásából a szolgámat, aki a meglepetéstől észre sem vette, hogy alsónadrágban áll az utcán. Dr. Lenhardt lefeküdt aludni, én szemrevételeztem a házat, és legnagyobb örömömre mindent mintaszerűen gondozottnak és rendben találtam. Annak ellenére, hogy kerülő utat tettem a kerteken keresztül a lakásomra, futótűzként terjedt el jövetelem híre, s én nagyon örültem a sokoldalú szívélyes fogadtatásnak, amelyben részesítettek. Az első, aki belépett a házba, az öreg Jusszuf Effendi volt, az én öreg bécsim, az a dragonyos orvos, akiről már írtam neked. Amikor meghallotta, hogy megérkeztem, elém lovagolt a kikötővárosba, de útközben meghallotta, hogy már Tripoliban vagyok, és így jött el a házhoz. Csakhamar mások is jöttek, s amikor később Jusszuf Effendi házába mentem, mindenfelől asszonyok és férfiak jöttek oda, hogy személyesen meggyőződjenek róla, valóban megjöttem-e, és hogy üdvözöljenek. Ez rendkívül jól esett nekem. Mihamar egyik meghívást kaptam a másik után, de a jó emberek nagyon csalódtak, amikor biztosítottam őket arról, hogy érkezésem csak látogatás, és sajnos ismét vissza kell mennem a táborba. Az a 4 nap mintha álomban telt volna el. Látogatások és fogadások, kollégám egészen el volt ragadtatva a város valóban elbájoló fekvésétől és kellemes társas életétől. ... Július 11-én reggel a Damaszkuszban bérelt lovainkra szálltunk. Nem kevesebbet akartunk, mint a Libanon és az Antilibanon érdekes pontjait, valamint a világhíres, romokban heverő Baalbeket meglátogatni. Könnyű viseletben és fürge lábakkal lépkedett előttünk az előfutárunk, aztán mindketten egymás mellett lovagoltunk, aztán következett a málhás ló a tolmácsommal, akit Tripoliban felvettem a szolgálatomba. Beszél arabul, törökül, újgörögül és olaszul, nagyon ügyes ifjú és sokoldalúan használható a táborban is, meg a házban is. Mielőtt most röviden vázolom neked a libanoni utat, arra kérnélek, hogy végy a kezedbe térképet, hogy körülbelül tájékoztassalak a Tripoli és Damaszkusz közti tájról. Ha nem lenne kéznél semmilyen térkép sem, körülbelül felrajzolom neked a területet. A pirossal jelzett út a mi utazásunk. Láthatod ebből, hogy a két, északról délre meglehetősen párhuzamosan vonuló hegyvonulat felföldet zár körül, amely egyike Szíria legtermékenyebb és legkedvesebb tájainak, és jó a.