Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Kapronczay Károly—Vida Tivadar: Tarczay Kálmán Törökországból 1871-ben írt levelei

szerésznek kell szolgálatot teljesítenie a táborban. Már most egész bazárokat létesítenek ott, aztán ideiglenes nyári lakásokat a főtisztek háremjei számára. Ezt később úgy változtatták meg, hogy minden zászlóalj tartsa magánál orvosát. Sztambulból később betiltották a bazárokat és a háremeket, az egyik a 4 orvos közül főleg a nők és a gyermekek orvosa lesz. Egyáltalán az egész tábori élet nagyon érdekes. Már a legközelebbi napokban ki kell menetelnünk; itt pótlólag megírhatom, hogyan megy majd ott a sorom, és mit fogok még látni Damaszkuszban, mert — mint észrevettem — a levelet csupán 20-án tudom itt feladni. 9 Tarczay Kálmán levele anyjához 1871. május 16-án a táborban el Hame, 3 órányira Damaszkusztól Május 13-án vonultunk ki Damaszkuszból, és felütöttük a sátrainkat egy puszta, köves fennsíkon. Mikor megjöttünk, már vagy 3000-en a táborban voltak, ma már kb. 10 000 ember van itt, s még következnek a mi zászlóaljaink. Óriási területen csupa sátor, amelyek közül itt-ott kibukkannak a pasák és parancsnokok zöld sátrai. Te bizonyára azt hiszed, hogy számomra nagyon vonzó ez a sajátos tábori élet, ám a borzasztó meleg és a sok semmittevés miatt nagyon fáradt vagyok. Csak kora reggel és este frissül fel kissé az ember. Szerencsére, van a közelben egy forrás kiváló friss vízzel. A belőle folydogáló csermely mentén van valami fű és növényzet, különösen néhány gyönyörűszép, árnydús diófa, ott terítem le a szőnyegemet, és heverek úgy délelőtt 9 órától délután 4 óráig szinte semmit sem téve, mint valami kétéltű, félig megsülve a naptól. A felhám száraz rétegekben hámlik le az arcról és a bőrről, amely — mellesleg mondva — egészen barna, s ha ez így megy tovább, az évszak végén átvedlettnek fogok tűnni. Arról, hogy mennyi ideig kell ittmaradnunk, a legkülönbözőbb híresztelések vannak forgalomban, de ha eléggé megismertem Damaszkuszt, és kiélveztem a tábori életet, valamint a meleget, arra fogok törekedni, hogy bármilyen ürüggyel, de elérjem a Tripoliba való visszavonulást. Sajnos, a Tripoli-i szép napok túl gyorsan elmúltak, oly megelégedetten és jól éreztem ott magam, egészen háziasán be voltam rendezkedve, minden úgy ment, ahogyan magamnak a saját ízlésem szerint elrendeztem, úgyhogy boldog leszek, ha csakhamar ismét elmehetek a házamba, amelybe alig hogy beköltöztem. Az élelmiszert — húson, zsíron és rizsen kívül — mind Damaszkuszból hozatom, hetenkint bejárok oda, szombaton és vasárnap ottmaradok, hogy hétfőn reggel ismét kilovagoljak a táborba...