Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Kapronczay Károly—Vida Tivadar: Tarczay Kálmán Törökországból 1871-ben írt levelei

Medinába költözik, ahol apja tartózkodik már hosszabb ideje. Folyton együtt voltunk, s a vele való beszélgetésből nagyon sok tudnivalóra tettem szert. Nagyon sok hasznát vettem itt a török és a perzsa nyelvnek. Egyáltalában: nem tudom megmondani neked, mennyi hasznot hajtott nekem ez a Bécsben megkezdett tanulás. Már Ázsiának nagy részében meg tudom magamat értetni. Este a szalonban ültünk, aztán ki-ki a kabinjában tért nyugovóra. Amikor másnap reggel felébredtem, már Gallipoliban voltunk, a Helleszpontosznak, a mondavilágban oly híres és történelmileg annyira emlékezetes tengerszorosnak bejáratánál. Itt a régi Frigia partjai egészen közel kerülnek a trákiai Cherszonészosznak tenger által nyaldosott földjéhez, és leszorították a Márvány-tengert az egyik oldalra. „Espero" [nevű hajónk] teljes gőzzel hajtott végig a klasszikus tengerszoroson, ahol Themisztoklész tartózkodott és Nagy Sándor makedónjaival, ahol a keresztes vitézek Barbarossa vezérletével átkeltek Ázsiába, Xerxész és Dáriusz perzsa hadaikkal Európába, ahol Hero és Leander szerették egymást, ahol a törökök először nyertek tért. Nemsokára elértük a Dardanellák várait, s egy óra múlva a szigetekben gazdag Égei-tengert szeltük. Balra ott volt a trójai sík! A hajó egészen közel járt a parthoz Kum Kaleh és Tenedosz szigetének partja között. Áttekintettük ezeket a nagyszerű, történelmi síkokat és a régi Trója rommezőjét. Tenedosz szigetén megálltunk. A nagyon hegyes Imbro jobbra maradt. Du. 5 órakor tovább, a Meander parti síksága mentén, és 8 órakor kikötöttünk Mytiliniben, a régi, szőlőben dús Leszboszon, ahol Szapphó és Árion dalai felhangzottak. 10 órakor a hajó továbbment, a tenger nyugodt volt, az éjszaka világos, még este olvastam az újságjaimat, aztán lefeküdtem, s amikor felébredtem, a mi Esperónk már a szmirnai öbölben horgonyzott. Ma és holnap itt maradok, aztán teszem meg a nagy, közvetlen utat — 5 napon keresztül — egészen Alexandriáig. Útközben majd ismét írok, s akkor majd Egyiptomból kapod meg a következő levelet.. . 3 Tarczay Kálmán levele anyjához Tripoli, 1871. febr. 23. Szíriában. Kedves jó Anyám, . . . Mellékelek egy fényképet Alexandriáról. Ez az ún. Konzul tér. Középütt nagy parkültetvények, mindkét végükön nagy medencékkel; nagyszerű házak övezik európai stílusban. Abban a házban laktam, amelyre nagy keresztet rajzoltam, nagyszerű szálloda. Alexandriában mindent láttam: a mosékat, ott voltam Sándor sírjánál meg a költő Lokmanénál, amelyek most a mohamedánok szent helyei; láttam Kleopátra oszlopát, egy obeliszket, Pompeius oszlopát, alatta a katakombákat; voltam színházban, sétálni mentem a pálmaerdőkbe, és láttam a Nílust, a sivatagot, valamint a Szuezi-csatornát, és olyan növényvilágot a szabadban, amilyent nálunk üvegházban sem lehet látni. Új népek, új erkölcsök és szokások, új ország, s ezzel együtt új világrész, amellyel gazdagítottam a tapasztalatomat. így Jaffán és Bejruton keresztül szerencsésen megérkeztem ide ; Tripoli egészen csinos hely, mint a mellékelt felületes vázlatrajzból