Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
ADATTÁR - Kapronczay Károly—Vida Tivadar: Tarczay Kálmán Törökországból 1871-ben írt levelei
E korban a hadseregben — mint minden elmaradott ország esetében — a tisztikar tagjai között a haladó és a konzervatív nézetek képviselői egyaránt jelen voltak. A múlt század közepén az európai látókörű, haladó gondolkodású török hazafiakat — katonatiszteket, újságírókat és irodalmárokat —• nemcsak a gyenge török burzsoázia támogatta, hanem a hadsereg egyes vezetői is : Musztafa Fazil, Húszéin Avni, Orner, a krími háború főparancsnoka és Midhat, a későbbi nagy reformpolitikus. 3 Tarczay leveleiben híven tükrözi vissza ezt a feszült légkört, ugyancsak nagyszerű képet fest a török hadseregben szolgáló európai emigránsokról is. Sorsuk — hasonlóan a többi kelet-európai menekültekéhez — egy-két kivétellel ismeretlen. Sokan a török nemzetiségek ellen vívott harcokban estek el, vagy a számukra szokatlan ázsiai klíma betegségei végeztek velük. Mindegyik élete külön tragédia, ezzel is jelképezve a múlt századi kelet-európai kisnépek sorsát. 1 Tarczay Kálmán levele anyjához Konstantinápoly, 1871, január 27. Kedves jó Anyám, ... Először is nagy újságot kell közönöm veled. Tudod, hogy a bécsi Külügyminisztériummal tárgyalok a legközelebbi bécsi világkiállítás alkalmával rendezendő gyógyszerkiállításra nézve. Azt már szeptemberben tudtam Bécsben, hogy magyar részről keveset várhatok, tehát ez sem kellemetlenül nem érintett, sem meg nem lepett, mivel számítottam rá. Eszerint Markusovszky ne nagyon fáradozzék. A legjobb, ha Holl stb.-éknál egyáltalán nem szólsz többé erről a dologról. Mostantól fogva nem tárgyalok többet a magyar minisztériumokkal, mégha most készek lennének is valamit tenni. Tudniok kell, hogy itt a zsirót véghez tudom vinni saját pénzforrásaimból is, nincs olyan nagyon szükségem segítségükre. Röviden, a dolog így áll. Elhatározták, hogy Szíriában kezdik a gyűjtést. Ezután Karácsonykor a török kormányhoz fordultam, hogy a lehető leghamarabb elhelyezzen Konstantinápolyból, és szíveskedjék nekem ahelyett egy jó állást juttatni Szíriában, ha lehet, valamelyik kikötővárosban. Már 10 napra rá írást kaptam a hadügyminisztertől, amelynek másolatát mellékelem, láthatod belőle, milyen udvarias módon és mily gyorsan teljesítették a kérésemet. Tehát fel Szíriába! Tudom, hogy félő lesz számodra a gondolat: Szíria. Te itt csak gyilkosságra, beduinokra, vad népekre, hőségre, éhezésre és szomjazásra gondolsz, éppúgy mint a nürnbergi német testvér, ha hall Magyarországról, a vad, félmeztelen csikósokra, kanászokra. Ezek afféle mesék és romantikus elképzelések. A Kelet manapság már nem annyira durva, mint hajdan, amikor ezek a történetek átterjedtek az egyik nemzedékről a másikra. Manapság az európaiság mindenütt áthatolt, és maga Szíria úgy be van szórva franciák és angolok által, mint a sós rúd köménymaggal. Itt ismét megtalálod majd bennem nyugtalan fiadat. Alig lehet itt szilárd talaj a lábam alatt, máris elénekelhetem 8 Világtörténet, VI. köt. Bp. Kossuth, 1965.
