Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Huszár Lajos: Balassa János viaszarcképe

BALASSA JÁNOS VIASZARCKÉPE HUSZÁR LAJOS A 19. század első felében igen elterjedt divat volt az arcképeknek viaszból mintázott portré formájában történt megörökítése. A rendszerint kerek üveg- vagy palalapra viaszból felrakott arcképet vagy mellképet többnyire szí­nezték is, és gyakran domború védőüveg-borítás alá helyezték. Az ilyen viasz­portrék egyik fő keletkezési centruma Bécs volt, illetve a bécsi művészet ható­sugarába eső terület. Ezek a viasz arcképek főúri kastélyok vagy polgári lakások falain egyaránt helyet foglaltak, és úgy lehet tekinteni őket, mint a fényképezést megelőző időkben a későbbi fotográfia szerepét betöltő műalkotásokat. Az egykorú viaszmintázás kérdésével nem kívánunk itt részletesen foglalkozni, csak megemlítjük, hogy a klasszicista stílusban készült viaszminták leghivatot­tabb mestere Bécsben a szepesolaszi származású Boehm József Dániel volt, de Ferenczy István szobrászművész is élete végén rimaszombati magányában sokat foglalkozott viaszminták készítésével. E két nagy név mellett említhetők lenné­nek a viaszmintázók sorában kiváló művészek, továbbá közepes és jelentéktelen mesterek, de sok a jelzetlen viaszportré is. Mindez azt bizonyítja, hogy ezek elő­állítása néha inkább csak iparszerű készséget és nem okvetlenül magasabb mű­vészi tehetséget igényelt, de e műfaj népszerűsége mindenképpen nyilvánvaló. Magyarországon, és természetesen elsősorban Pesten, ugyancsak nem volt isme­retlen ez a művészi eljárás. A fennmaradt emlékanyagból ezúttal egy eddig nem publikált viaszportrét kívánunk ismertetni, amelyik nemcsak ikonográfiái vagy viselettörténeti szem­pontból figyelemre méltó, hanem az ábrázolt személy kiléte következtében be­cses orvostörténeti emléket is jelent. Egy kissé egyenetlen körvonalú 115—116 mm átmérőjű fekete pala-alapra van felrakva a viaszból mintázott, színezett férfimellkép. A jobbra néző profilban ábrázolt mellképen az arc testszínű, a haj, a bajusz és a korszakai! barna, a zsi­nóros mente és a nyakkendő fekete színű. A ruházat a 19, század negyvenes évei­nek jellegzetes magyar viselete. A mellkép alatt mesterjelzés látható, amire még visszatérünk. A viaszportré a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjtemé­nyében foglal helyet. 1 Az ábrázolt személy kilétére nézve az előlapon semmiféle felirat nem utal, csak a sima hátlapon látható későbbi kézírással ráírva a „Balassa" név. így tehát 1 Lelt. sz.: 70.12.35.

Next

/
Thumbnails
Contents