Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
ADATTÁR - Vita Zsigmond: A Bethlen Kollégiumból kikerült orvosok a XVIII. század végén és a XIX. század elején
1830) utólagos bejegyzései alapján jórészt meg tudjuk állapítani, hogy a fenti időszakban kik mentek orvosi vagy gyógyszerészi pályára. Egyesek neve mellé ez van írva: „medicus", „doctor", „kirurgus" vagy „apothecarius". Ez utóbbiakkal azonban csak a XVIII. század végén találkozunk. Meg kell azonban azt is jegyeznünk, hogy több évfolyamról hiányoznak ezek az utólagos bejegyzések, és így lényeges hiányokkal is számolnunk kell. Ezúttal tehát megelégszünk azzal, hogy a rendelkezésünkre álló névsorok alapján közöljük azoknak a nevét és legfontosabb életrajzi adatait, akikről pontos ismereteink vannak. A név után következő évszám a subscribálás éve, ehhez öttíz évet kell számítanunk, amíg az illetők kikerülhettek valamelyik külföldi egyetemre. Egyesek közülük hosszabb időt töltöttek el külföldi tanulmányaikkal, és jelentős tudományos munkákat hagytak hátra (Gyarmathi Sámuel). Feltűnő, hogy az 1760-as években még milyen kevesen mentek orvosi pályára, és a számuk csak lassan növekedett Mária Terézia idejében és a XIX. század elején. Ennek magyarázatát az elmaradt, nehéz erdélyi gazdasági és politikai viszonyokban találhatjuk. 1765. Vass Dániel 1766. Benkő Sámuel (1743—1825). Pesten orvosi diplomát szerez. Borsod megye főorvosa. Számos orvosi munkát írt. ;i 1769. Kasza Mihály Gyarmathi Sámuel (1751—1830)' Bécsben szerez orvosi diplomát. Hunyad megye főorvosa, majd Bethlen Gergely udvari orvosa. 1795-ben Németországba ment tanulmányútra és Göttingában főleg összehasonlító nyelvészettel foglalkozott. Itt jelent meg Affinitás linguae Hungaricae cum Unguis Fennicae (Göttingen, 1799) c. munkája, amelyet külföldön az összehasonlító nyelvészet alapkövének tekintettek. De Gyarmathi nemcsak nyelvészettel, hanem a természettudományokkai is foglalkozott. Ezúttal csak a Bethlen Kollégiummal, a nála egypár évvel idősebb Benkő Ferenccel, a természettudományok külföldön is ismert tudós professzorával és a kollégium múzeumával való állandó összeköttetéseire hívjuk fel a figyelmet. Gyarmathi a kollégium múzeumát több ízben gazdagította ásvány- és növénygyűjteményeivel. Az 1790-es években egy herbáriumot ,,34 válogatott tengeri plántákkal" adományozott a múzeumnak, 1790-ban Bethlen Gergely megbízásából Göttingában 130 Rfért ásványokat vett a kollégiumnak. Ezután a Retyezát vidékén végzett gyűjtő munkát, és 1798-ban „a Retyezát hegyén termő fenyőspecieseket, egy ferslag apróság köveket" adományozott a kollégiumnak, így tehát egy vidék jellegzetes fáinak a bemutatására törekedett. 1799ben már zilahi professzor (!), de ekkor sem szakadt el a kollégiumtól, és ebben az évben „77 darabból álló németországi értzeket, új könyveket" 3 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. köt. Bp. 1894. 870. 4 M. Nagy Ottó: Gyarmathi Sámuel. Kolozsvár, 1944.; Catalogus raritatum. Ms. 217. Nagyenyedi Bethlen-könyvtár. 24. és 39.; Benkő Ferenc: Parnassusi időtöltés. VII. Kolozsvár, 1800. 50. és 91.
