Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Petrovich Ede: Seborvos-képesítés Pécsett 1703-ban

visszaadja és megőrzi. Egészség nélkül sem a vagyon, se a gyönyörök, de még a világ dicsősége sem lehet élvezetes. Ezen és hasonló indokoktól ösztönözve a bajor nemzetiségű, tisztes szülők gyermeke, Keller József úr, aki kora ifjúságától kezdve életét a sebészet tudományával és gyakorlatával töltötte ki, hogy munkásságának szokott jutalmát elnyerhesse, négy kijelölt tanú és a patikus úr jelenlétében arra kért engem, hogy a Császár Őfelségétől a pécsi sebészek részére kegyesen kiadott privilégiuma értelmében vizsgáztassam őt le. Ezért hivatalosan kijelentem, hogy nevezett Keller József urat az előbb említett öt tanú jelenlétében vizsga alát vettem. E vizsga és a nyilvánosan végrehajtott próba eredményeként őt képesítettnek találtuk és igazoltuk. Következőleg nevezett méltó, hogy a chirurgus nevet használja, hivatását és kötelességeit elvégezze. Továbbá a föntebb említett császári privilégium értelmében teljes és szabad hatalommal és tekintéllyel rendelkezik, hogy hivatását a jövőben nyilvános és magánpraxisban gyakorolja, mechanikusokat fogadjon, tanítványokat vegyen maga mellé, akiket a sebészetben oktathat, majd fölszabadíthat. Végül, hogy élvezhesse mindazon privilégiumokat, engedményeket és kedvezményeket, melyeket a többi chirurgusok élveznek vagy élvezni fognak. Senki emberfia ne merészelje ezt a bizonyságlevelet meggyöngíteni vagy vele szembehelyezkedni. Aki pedig ezt mégis megtenné, tudja meg, hogy magára vonja a császár haragját a már említett privilégium értelmében. Fogadja tehát mindenki a fönt említett urat méltónak és a jóakaratú jótevők részesítsék őt kedvezményeikben. A mondottak hiteléül csatolva a tanúk pecséttel is ellátott aláírását, ezt a levelet saját aláírásommal és pecsétemmel hitelesítve megerősítem Pécsett 1703. augusztus 13-án. PH. Én Slizovius Ruppert orvos megerősítem, mint föntebb. PH. Előttem Beckhoff Mátyás, Pécs város fölesküdött jegyzője. PH. Előttem Soma [Csorna?] Mátyás fölesküdött ülnök. Mindenekelőtt formai, sőt diplomatikai szempontból kell vizsgálat alá vennünk ezt az okmányt. Különösnek látszik ugyan, hogy ezzel a magántermészetű irattal szemben diplomatikai vizsgálatot emlegetünk, de különös az is, hogy ez az irat föltűnően hasonlít szerkezeti fölépítésével a középkori oklevelekhez. Itt is van szabályos bevezetés: Intitulatio (az irat kibocsájtójának neve), inscriptio (a címzett megszólítása), salutatio (az üdvözlet hangoztatása). Az érdemi rész annyiban tér el a megszokott oklevelektől, hogy az arengha itt nem az írásba foglalás fontosságáról beszél, hanem a chirurgia jelentőségéről. Egyébként majdnem szabályos a promulgatio, narratio, dispositio, sőt még a corroboratio is, bár itt nem Isten haragjára hivatkozik, hanem a császár neheztelésére. Ha az okmány kibocsájtója jogász volna, aki a formulárékat alaposabban ismerte, akkor e hasonlatosság még érthető volna. így azonban magyarázatra szorul. És a magyarázat alig lehet más, mint hogy az iratot, bizonyára a közigazgatási szervekkel erős kapcsolatot tartó Keller József kívánságára a közigazgatás emberei szerkesztették és hitelesítették. Okmányunkon bizonyos javítások észlelhetők. E jelenség magyarázata fölveti a kérdést, hogyan kerülhetett az a magánirat a Káptalani Levéltárba ? Nézetünk szerint Keller a káptalannál kívánt alkalmaztatást nyerni, esetleg egy másik pá-