Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szodoray Lajos: Beck Soma professzor emlékezete

gyobb benyomást gyakorolt a fiatal kutatóra, és közöttük baráti kapcsolat is alakult ki. Kivételes emberi tulajdonságaira vezethető vissza az, hogy Darier-hez és Unnához a tanítványi tiszteleten kívül ilyen baráti viszony is kötötte. Ez abban is kfejezést nyert, hogy mikor 1930. április 20-án váratlanul elhunyt, Darier és Unna is az őszinte megrendülés és részvét hangján emlékeztek meg váratlan haláláról. Egyetemi tanárrá 1921-ben nyert kinevezést. Első histológiai irányú közleménye a bőr és a cornea nyirokréseinek szövettani kimutatásával foglalkozik. Idevonatkozó munkáját a Magyar Orvosi Archívum 1902. évfolyamában közölte. Sikerült anilinfestékkel a nyirokrésekben csapadékot létrehoznia, melynek révén kirajzolta a nyirokréseket és ezek összefüggéseit. Ebben az időben még a nyirokrések viszonyai nem voltak tisztázva, és így munkája úttörőnek tekinthető. A következő histológiai tárgyú munkája a nyirokerek elasticus rostozatával foglalkozik, melynek során megállapíthatta, hogy ezek a kiserek a környező kereksejtes beszűrődéssel együtt elastica kosárba vannak ágyazva. 1890-ban az Archiv f. Derm, tette közzé a molluscum contagiosum jellegzetes sejtjeinek histochemiai elemzését. Egy további histopathológiai tárgyú munkája, mely 1930-ban, röviddel halála előtt a Derm. Zeitsch.-ben jelent meg, a Darier—Ferrand-féle dermato-fibrosarcoma daganatsejtjeinek természetével foglalkozik, és ennek során cáfolta D. Mosto olyan irányú véleményét, mely szerint az említett tumorféleségek histogenesisében a Schwann sejteknek vagy az ideg hüvelyek más elemeinek volna szerepe. Ezt az álláspontját főképpen a Bielschowsky—Maresch-féle ezüstimpregnatioval készített praeparátumainak vizsgálata alapján alakította ki. Egyidejűleg foglalkozott e tumorféleség elastica hálózatával is. A pathohistológiával fennállott intenzív kapcsolata és állandó érdeklődése főképpen a Krompecher Ödön professzorral végzett együttműködése kapcsán teljesedett ki. Hiszen már 1903-ban Krompecherrel együttesen adták közre a bőrrákok finomabb architectúrájáról, valamint a daganatos szövetek körüli kötőszöveti burjánzásról szóló értékes munkáikat. Krompecher Ödönnel folytatott együttműködése eredményezte, hogy a bőrrákok kérdésében kivételes irányítást kapott, melyet mint dermatológus klinikus kitűnően érvényesített. így nyert megbízást arra, hogy a Jadassohn-féle kézikönyv daganatokkal foglalkozó kötete számára az „Epithelioma" c. fejezetet összeállítsa és kidolgozza. (Ilyen irányú fentemlített munkája: „Die feinere Architektur der primären Hautcarcinoma und insbesondere die bei ihnen obwaltenden verschiedenen Beziehungen zwischen Epithelwucherung und Bindegewebswiederstand".) A kézikönyvben egy mintaszerű és rendkívül tanulságos történeti részben foglalkozik a carcinoma-kérdés fejlődésével és az addig jelentkezett theóriák ismertetésével és kritikájával. Itt foglalkozik Krompecher Ödön munkájával és értékelésével az akkori onkodermatológiai irodalomban, mely általában epitheliomákkal foglalkozott és tisztázni igyekezett a rák és az epithelioma viszonyait. Krompecher Ödön helyes eljárást követett a nomenclatúrában, amelyet Beck Soma is jól felhasznált a dermatológiai klinikumban és a kézikönyv fejezetében is kifejtette, hogy a klinikai megjelenési formák és a histológiai felépítés, de különösen a biológiai viselkedés nemigen hozható összefüggésbe egymással, egyes kivételes esettől eltekintve. „Die bösartigen Epithelioma der Haut" címet adta annak a fejezetnek, amelyben két alfejezet foglalko-