Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szodoray Lajos: Beck Soma professzor emlékezete

zik egyrészt a carcinoma spinocellularéval és a carcinoma basocellularéval, ily módon éles határt húzva a morphológiailag és biológiailag nagymértékben különböző bőrrákféleségek között. Ily módon a sok vitát kavart és nem tisztázott epithelioma nomenclatúra zavartkeltő szerepe megszűnt. Beck Soma leírja ebben a fejezetben, hogy a basalis eredetű sejtek rákos elfajulása a fénymikroszkópos vizsgálatokkal alig mutat eltérést a nem daganatos basalis sejtrétegtől, és mégis elég élesen megkülönböztethetők az ép sejtek a daganatos sejtektől. Ezt a szöveg az „Abstechen" szóval fejezte ki, amit „kitérés" vagy „elágazás" szóval lehet kifejezni, és amely többek közt a magplasma relationak és a chromatin állománynak különbözőségében mutatkozik. Az elektronmikroszkópos szerkezetek vizsgálata a basaliomas sejteknek új felismeréséhez vezetett (Pease, Zelickson és mások). Ezek vizsgálata szerint a daganatos sejtek különböznek az ép basalis sejtektől; a cytoplasmájuk granulans, kevés és rövid tonofibrillumokat tartalmaznak és feltűnően sok a mitochondriumok száma. Továbbiakban leírja a fénymikroszkópos basalmembrána fokozott jelentkezését a burjánzó basaliomas daganatsejtek körül. A histogenesis tárgyalásakor hangsúlyozza, hogy nemcsak a fedőhámból, hanem a mirigyekből is fejlődhetnek basalioma typusú daganatféleségek. Végül felsorolja az epitheliális tumorok csoportjait, melynek során Krompecher Ödön után 4 fő csoport különböztethető meg: 1. tumor spinocellularis, 2. tumor cylindrocellularis, 3. tumor adenocellularis, 4. tumor basocellularis. Ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy Unna és Delbanco elfogadták ezt a felosztást, és méltatták Krompecher Ödön érdemeit e területen. További fejlődést jelentett, hogy az elmúlt évtizedek folyamán pedig elfogadták Nékámnak azt a javaslatát, hogy a carcinoma basocellulare helyett a basalioma elnevezés kerüljön használatra. Beck Soma érdeme, hogy már a kézikönyv fejezetében is foglalkozik a csak később pontosabb leírásokhoz jutott naevus-carcinomík kérdésével is. Itt világosan kifejti, hogy e fogalom alatt basalsejtes tumort ért és nem — abban az időben még eléggé elterjedten használt — „naevo-carcinoma" elnevezést a melanoma malignum kórképekre. Az elmúlt négy évtizedben Clendenning, Gorlin, Howell, Zackheim és mások foglalkoztak ezzel a syndromával, melyben a tumorok és hamartomák ectodermalis és mesenchymalis elemekből állanak, herediter domináns jelleggel. Beck Soma kivételes megfigyelő képességét és tudományos munkájának egzaktságát igazolja az erythema gluteale infantum aetiológiájára vonatkozó munkája, melyet a Budapesti Orvosi Újság dermatológiai mellékletében 1911, janur 26-án közölt, melyben a Jacquet „Dermites infantiles" tünetcsoportból kiemelte ezt a candidák okozta glutealis mykosist, és amikor még a klinikai mykológia igen fejletlen volt, az általa alkalmazott tenyésztési és mikroszkópos eljárásokkal pontos leírását adta a bőrkaparékból kimutatott Candida-féleségnek; a tenyésztések által nyert kultúrák sajátságait pontosan ismertette. Néhány héttel Beck közleményének megjelenése után Ibrahim is ismertette ezt a kórképet egy gyermekgyógyászati lapban kevéssé beható aetiológiai elemzéssel. Beck prioritását a Jadassohn-féle Handbuch Buschke és Josef által írt fejezete is hangsúlyozza. Becknek ezt a közleményét azért is ismertetem különös hangsúllyal, mert ez a felfedezés — tekintettel a mykológia századunk első évtizedében mutatkozott kezdeti fejlődésre — csak egy jól képzett és jó klinikai