Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szodoray Lajos: Beck Soma professzor emlékezete
BECK SOMA PROFESSZOR EMLÉKEZETE* SZODORAY LAJOS K orunk orvostudományának szédületes fejlődése és részleteinek információs tömege nagyobb jelentőségű felismeréseket is gyorsan mulandóvá és mellékessé változtat, azért van különös jelentősége annak, hogy a száz év előtt született kutatónak munkásságát a tudomány mai állásának szemszögéből mérlegre tegyük, és 42 évvel halála után megvizsgáljuk, hogy alkotásaiból mennyi és milyen értékek tekinthetők ma is időtállónak vagy járultak hozzá a modern orvostudomány fejlődéséhez. 42 évvel Beck Soma professzor halála után egy ilyen feladattal megbízott referensnek nem nehéz a feladata, ha megvizsgáljuk Beck Soma professzor tudományos munkásságát, mert közölt munkáinak jó része ma is kiállja az idő próbáját. Beck Soma professzor akkor kezdte meg tudományos munkásságát Pertik professzor kórbonctani intézetében, amikor a dermatológia fejlődése megkívánta az egyes kórfolyamatok pontosabb histomorphológiai elemzését, mely az addig űzött inspectív, vizuális leírások és elemzések helyett a kórjelzést a sokkal objektívebb histológiai struktúrákra igyekezett alapítani. Ezért tekinthető szerencsés körülménynek Beck professzor életpályájának ez a kiinduló állomása, mely biztosította a szilárd morphológiai szemlélet kialakítását jövő munkásságára nézve. Érdeklődését mindvégig a histológiai problémák és vizsgálatok kötötték le elsősorban, ezért írja emlékbeszédében legközvetlenebb tanítványa, Lang Mihály professzor: „Akkor volt igazán elemében, amidőn tanítványai a histológiai praeparátumok egész sorát helyezték elébe véleményezés céljából. Láttam többször fáradtan, szinte kimerülve a napi munkától, ha leült a mikroszkóp mellé, pillanatok alatt eltűnt arcáról minden fáradság és lelkesen merült bele a készítmények elemzésébe." A tudományos indítást a budapesti kórbonctani intézetben nyerte, onnan indul a Schordann-ösztöndíjjal európai tanulmányútjára. Ennek állomásai már jelezték, hogy eljövendő tudományos munkássága elsősorban a dermatológia egyes kérdései felé irányul, és így Bécsben Ehrmann, Lang és Kaposi osztályain dolgozott, Párizsban Darier és Fournier tanításait hallgatta, míg a Collège de France-ban Ranvier vezetése mellett végzett szövettani tanulmányokat. Végül Hamburgban félélvet töltött P. G. Unna laboratóriumában, mely talán legna* Elhangzott 1972. a Magyar Dermatológiai Társulat Pécsett megtartott Beck emlék-ülésén
