Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Duka Zólyomi Norbert: Az orvosdoktori értekezések jelentősége Albrecht Haller Disputationes c. gyűjteménye alapján
áttekintés érdemesült felvételre, azaz a „hasznosság" követelményének tett eleget. Hoernigk F. G. „De induratione partium praeternaturalis 1750 és Reimarus J. A. H. „De tumoré ligamentorum circa articulos et fungo articulorum, Leyden 1757" az anamnézis pontosságáért és a téma különlegességéért kerültek a gyűjteménybe. * A Haller-féle gyűjteménybe felvett magyarországi szerzőktől származó értekezések kivétel nélkül eredeti és valódi doktori értekezések, illetve Weszprémi István esetében egy tanulmányi időszak lezárásáról van szó, melyet csak egy évvel később követett a doktori cím eléréséért megvédett disszertáció (1750). Időrendben első a soproni származású, utóbb haláláig Pozsonyban működött Kastenholcz Honorius Vilmos (1722—1779) altdorfi, 1745-ben kiadott, a gyűjteményben a 153. számot viselő disszertáció: Consectaria Teoretico-practica ex historiis quatuor febrium tertianorum intermittentium deprompta". A szerző bevezetésében kiemeli, hogy a legfőbb dolog a „megfigyelés" (observatio), több ez mint „szemlélődni" (contemplari) a betegség székhelyéről alkalmas prognózis kiagyalása céljából. A továbbiakban beváltja ígéretét: a bécsi „Nosocomium Pazmaniarum"[sic !]-ban, szegény- és katonakórházban egy évi gyakorlata folyamán rendszeresen figyelt kóresetekről számol be (2 nő, 21, 60 éves, egy 15 éves fiú, egy 00 éves férfi). Azt is kiemeli, mintha Haller I. kötetében leírt szavaira reagálna, hogy „naplójában" több további kórképet is tartogat. Az értekezés tartalmára, mely orvosilag érdekes és több, az ő korában haladó nézetről tanúskodik (hánytatok mérsékelt előírása, a láznak egyéb betegségekkel szemben gyakorolt gyógyító hatásáról), itt nem térhetek ki. A szerző mindenesetre Haller több kritériumának is eleget tett: tapasztalatból írt, pontos megfigyeléseket rögzített le, rendszeres naplót vezetett. Egyébként nem volt szó „különleges" esetekről. Egy ember személyisége fejlődésének különös játéka, hogy Kastenholcz, aki ilyen korán kezdte tudományos pályafutását Haller gyűjteményében Európa orvosi színe előtt megjelenve, soha többé már tollat nem ragadott kezébe tudományos munka megírására és a fennmaradt pozsonyi adatok inkább arról tanúskodnak, hogy a továbbiakban csak anyagi bázist látott foglalkozásában. 7 Gyöngyössi Pál (1707—1706) a Kassa mellől elszármazott későbbi oroszországi orvos, először ókori nyelveket tanult Leydenben, orvosi disszertációját csak 1753-ban írta meg a harderwijki egyetemen. 8 Tárgya különleges volt: ,,De empiricis remediis", bár ezt nem szabad a népi gyógyászat fogalmával azonosítanunk, inkább a tapasztalatban bevált gyógyszerkkel, mint pl. a higannyal veszettség, himlő, szembaj ellen. Mindenesetre merész dolog volt „csak" tapasz7 Duka Zólyomi N.: Honorius Viliam Kastenholcz. Vlastivedny casopis, 1969. 2. sz. 8 Schultheisz E.— Tardy L. : Fejezetek az orosz—magyar orvosi kapcsolatok múltjából. Bp. 1960, 41—57.
