Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - R. Pető Mária: Csecsemőgondozás a római kori Pannóniában

CSECSEMŐGONDOZÁS A RÓMAI KORI PANNÓNIÁBAN R. PETŐ MÁRIA „Hogyan is szerethetünk, hajh, embert oly nagyon, hogy az szívünknek kedvesebb, mint enmagunk?" (P. Terentius Afer: Adelphoe. 38—39. Ford. Kárpáthy Csilla) A

Z Aquincumi Múzeum kiállítását nézegetve a legtöbb látogató figyelmét felkelti egy töredékes, feliratos síremlék

1 (1. ábra), melyen fiatal anya — miként az a feliratból is kitűnik — mellére szorítja bepólyált csecsemőjét. A domborműves rész, durva megmunkálása ellenére is érzékeltetni tudja azt a gyengédséget, amit az asszony újszülöttje iránt érez és akit talán sohasem tartott így a karjában, hiszen a felirat tanúsága szerint Flavia Aiulo 20 éves korában elhunyt. Életkora alapján ítélve halála és a csecsemő feltehetőleg összefüggenek, vagy szülésnél, vagy gyermekágyi lázban veszthette életét. Az ókori ember mindennapja iránt érdeklődőkben ez a síremlék több kérdést is felvet. Hogyan folyt le a szülés a rómaiaknál, hogyan ápolták, gondozták az újszülöttet, milyen nagy volt a csecsemőhalandóság, mi történt az anya nélkül maradt gyermekkel, hogyan oldották meg a mesterséges táplálást, milyen volt a dajkaság a rómaiaknál, kik voltak a dajkák, milyen csecsemőápoló eszközök maradtak ránk, volt-e külön szülész-nőgyógyász orvos, volt-e szakirodalma a kérdésnek, mit tudtak a gyermekbetegségekről, milyen volt az általános közegészségügy, részesült-e vallásos tiszteletben az anyaság, és még számtalan, szinte a végtelenségig sorolható kérdés. Jelen keretek között a rendelkezésünkre álló forrásanyag alapján megkíséreljük a válaszadást az előbb felvetett kérdésre, különös tekintettel hazai emlékanyagunkra. Az ókori orvoslás történetének ma már kiterjedt irodalma van,

2 az antik források és az ásatási leletek alapján orvostörténészeink kutatómunkájának köszönhetően elég pontosan ismerjük azt a hatalmas utat, amit az emberi ismeret és gyakorlat a primitív racionális empíriától és mágikus tanoktól a szakképzett orvosok által végzett gyógyításig megtett. Mint a legtöbb gazdasági és kulturális vívmánynál a kiindulást, az első lépéseket itt is az ókori keleti társadalmak tették meg. Az ókori Egyiptom és Mezopotámia orvosai az emberi szervezet felépí1 Szilágyi János : Aquincum. Bp. 1956. LH. t. 2 Néhány fontos munka az antik orvoslás történetéhez: P. Diepgen: Geschichte der Medizin. Leipzig, 1923. Th. Meyer-Steineg

—K. Sudhoff : Illustrierte Geschichte der Medizin. Stuttgart, 1965. W. Muri: Der Arzt im Altertum. München, 1962. Regöly—Mérei Gy. .* Akik legyőzték a betegségeket. Bp. 1963. J. Scarborough : Roman Medicine. London, 1969.