Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - R. Pető Mária: Csecsemőgondozás a római kori Pannóniában

tése és funkciói megismerésében jelentős eredményeket értek el, melyek hatása lemérhető a klasszikus görög-római világ medicinájában is, ez utóbbi olyan eredményeket hozott, ami a hippokratészi vagy a galenosi életműben csúcsosodott ki. Nem célunk jelenleg az orvosi gondolkodás és gyakorlat fejlődésének különböző fázisait tárgyalni — hiszen ezt már avatottabb kutatók úgy is elvégezték — csupán néhány olyan, a témához kapcsolódó orvosi, egészségügyi eredményre szeretnénk utalni, mely a római birodalomban általánosan elterjedt, és mely közelebb visz bennünket az ókori ember hétköznapjainak megismeréséhez* Az orvosok specializálódása már Egyiptomban megkezdődött, és ez a folyamat természetesen a rómaiaknál még tovább folytatódott. Ismerünk szemész, sebész, nőgyógyász orvosokat, katonaorvosokat, tisztiorvosokat (megjegyezzük hogy az ember- és az állatorvoslás kezdettől fogva kettévált az elméletben és a gyakorlatban is), sőt női orvosokról is van tudomásunk." Az orvosok mellett működő egészségügyi személyzetből ismerünk ápolókat (capsarius) és bábákat. A római birodalom a maga megszervezett államapparátusát, közigazgatási intézményeit, gazdasági és kulturális ismereteit az általa meghódított tartományokban is elterjesztette, s annak ellenére, hogy mint hódító lépte át a Dráva—Száva vonalát, egy magasabb életforma lehetőségeit teremtette meg hazánk területén. A kövezett utak, a fűthető lakóházak, a csatornázás, az orvosi ellátás megszervezése, mind-mind a rómaiak itt létének köszönhető. Aquincum orvosi emlékeinek összefoglalása már megtörtént,

4 sőt egész Pannónia vonatkozásában is van tudomásunk ilyen jellegű munkáról,

5 ezért jelenleg közölt anyag ismétlésébe nem bocsátkozunk. A csecsemő gondozása az a téma, amelyik a szakirodalomban eddig is elég kevés figyelmet kapott még általános birodalmi vonatkozásában is. Az antik források közül ephesosi Soranos munkája

6 (Peri günaikeion) a legfontosabb számunkra. Soranos Alexandriában tanult orvos volt, aki Rómában működött Traianus és Hadrianus császárok alatt. Ránkmaradt munkája négy részre oszlik: 1. A bábáról, 2. Szülés-gyermekgondozás, 3. Női betegségek, 4, Nőgyógyászati bajok kezelése. A második könyv felöleli azt a kérdéskomplexumot, ami a csecsemőgondozásra vonatkozik. Beszél a csecsemőfürösztésről, a pólyázásról, az első ülő és álló kísérletekről, az első szilárd táplálékról, a szoptatásról és az elválasztásról, a szoptatóedényekről, a fogzásról és a leggyakoribb 3 Lusitaniából (Zamarrona) származó kőemlék, CIL II. 497. bepólyált csecsemő ábrázolással, felirata: D M S IVLIAE - SATVRNINAE ANN • XXXV VXORI • INCOMPARABILI MEDICAE • OPTIMAE MVLIERI - SANCTISSIMAE CASSIVS • PHILIPPVS MARITVS • OBMERITIS H-S-E-S-T-T-L 4 Korbuly György : Aquincum orvosi emlékei. Diss. Pann. L 3. 1934. 5 B. Sey Katalin szakdolgozata a pannóniai orvoslás emlékeiről. (Kézirat) 6 Sorani gynaeciorum librí IV. Edidit Ioannes Ilberg, Lipsiae et Beroíini in aedibus B. G. Teubneri MCMXXVII.