Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Cseh Imre: A bajai városi kórház történetének vázlata

Az alapításra vonatkozó kutatások e stádiumban átmenetileg megrekedtek. Évekkel később felhívták figyelmemet, hogy talán a megye kórházalapításkori székhelyén: Zomborban keletkezett iratanyag felvilágosítást nyújthat. Puhatolózásunkra megtudtuk, hogy a Vajdaságnak, s benne a volt Bács-Bodrog vármegyének levéltári anyagát jelenleg a szerémségi Karlóca levéltárában (Istoriski Arhiv Sap Vojvodine, Sremski Karlovci) őrzik. A jugoszláviai illetékes hivatalos szervektől aztán engedélyt kaptunk, hogy a Zomborban keletkezett levéltári anyagot Karlócán átnézzük, sőt az általunk kiválogatott iratok fotókópiáit is elkészítette és rendelkezésünkre bocsátotta a levéltár személyzete. Erre 1970-ben került sor. A dolog természetéből adódóan a Zomborból származó iratanyagban csak olyan bajai vonatkozású ügyekkel találkozhattunk, melyeknek iratai valami ok miatt felkerültek a megyéhez. Ezek közül nem annyira tárgyunkkal való szoros összefüggése miatt, hanem azért, hogy az időrendi sorrendet betartsuk, egy 1790-ből származó megyei iratot említek elsőként, mely a kórház építése előtti évek fekvőbeteg-ellátásának intézményes módjára világít rá. Kitűnik ebből, hogy Baján a szegény sorsú betegek nyáron magánházaknál, télen pedig a franciskánus rendházban voltak elhelyezve, s eltartásukért a város fizetett. A karlócai levéltárban talált, XVIII. század végéről származó, a bajai kórházzal foglalkozó iratok nagy részét olyan panaszok teszik ki, melyeket a város vezetősége és a kórházi tőke kezelői terjesztettek fel. Megtudhattuk ezekből, hogy a kórház létesítésére és fenntartására adományt felajánlók tekintélyes része nem tett eleget vállalt kötelezettségének, s nem fizette be a felajánlott összeget. De voltak olyan adósok is, akikhez a már befolyt tőkét 5—6%-os kamatra kihelyezték, és ezek is késedelmeskedtek a visszafizetéssel. Mindez zökkenőket idézett elő a kórház üzemben tartásában. Az előzőkben összegszerűen is kimutattuk, hogy a kórház felépítése viszonylag nem nagy összeget emésztett fel, annál inkább hiányzott a pénz a kórház üzemben tartásához. Az akkori idők közgondolkodásának, s minden bizonnyal a törvényes előírásoknak megfelelően is, az üzemeltetéshez nem használhatták fel az e célra rendelkezésre álló tőkét, csak annak kamatait. Ez a kórházi alaptőke a XIX. század második felére — korabeli források szerint — 50 000 forintra gyarapodott, a kórház működésének kezdetén azonban ennél jóval kevesebb lehetett. Ebből következik, hogy a kezdeti időszakban a kórházi tőke kamata a kórház üzemeltetéséhez egymagában nem volt elegendő. A hiány részbeni pótlására a kiszabott pénzbüntetésekből befolyó összegeket továbbra is a kórház pénztárába utalták át. (Megelőzőleg a pénzbüntetéseket a kórház építésére fordították.) Amint látni fogjuk, később a városi közgyűlés elrendelte azt is, hogy a város kasszájából kifizetett számlák minden forintjából vonjanak le 1 krajcárt a kórház javára. Voltak aztán olyan bevételi források is, melyeket különösebb finnyáskodás nélkül is ízléstelennek tarthatunk. Gondolok itt arra a rendelkezésre (amely egyébként még a XX. század elején is érvényben volt), aminek értelmében a bordélyház tulajdonosai engedélyük évenkénti megújítása alkalmával 15 forintot tartoztak a kórházi alap javára befizetni. Elvileg a fizetőköteles betegek fizettek ugyan ápolási díjat, de ilyen beteg kevés lévén, az ezen a címen befolyó összeg nem volt számottevő. Előrehaladást jelentett, mikor a későbbiek során sikerült kieszközölni a Helytartóta-