Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Cseh Imre: A bajai városi kórház történetének vázlata

vált helyiségeit a vármegye bérbe vette, s ettől kezdve itt tartották a közgyűléseket, és apródonként itt helyezték el a megyei hivatalokat is, noha az ítélőszék még 1823-ban is Baján működött. így esett el Baja, megfelelő épület hiánya miatt, a megyeszékhellyel járó sokféle előnytől. Ez az epizód azonban a város fejlődését nem akasztotta meg. E kitérő után, az időben visszakanyarodva, a város jelentőségét illusztrálandó, emlékeztetünk arra, hogy I. Lipót 1690. december 24-én (Ádám-Éva napján) szabadságlevelet adott ki, melyben Baját szabadalmazott kamarai mezővárossá nyilvánította. Ugyanekkor a városnak címerpajzsot is adományozott, mely — a nap emlékére — a tudás fáját ábrázolja az első emberpárral s a kígyóval. A XIX. sz. közepéig töretlen ütemű fejlődés lemérhető abból is, hogy a bajai r. k. egyházközségnek 1791-ben 5109, 1840-ben pedig már 12 395 tagja volt. A rohamos fejlődést 2 tényező: a város földrajzi fekvése és a virágzó kézműipar lendítette előre. Az ősi vízi út szomszédsága s a kelet—nyugati irányú forgalom lebonyolítására alkalmas úthálózat a várost kereskedelmi gócponttá tette. Kezdetben a Felső-Bácska cserélte ki itt terményeit, majd a Ferenc-csatornának 1802-ben történt megnyitása után az árués terményforgalom Dél-Bácskából és a Bánátból is Bajának vette útját. A forgalomról némi képet alkothatunk abból az egyetlen adatból, mely szerint az évi kövezetvám a XIX. sz. elején 18 000 forintra rúgott. A dicsőség és virágzás azonban nem tartott sokáig. A város túljutott zenitjén. Az éltető kereskedelmet derékba törte a vasúti szállítás előretörése a vízi szállítással szemben, s az a tény, hogy a budapest—zimonyi fővonalat nem Baján, hanem Szabadkán keresztül vezették, jóllehet a város az építési költségekhez 100 000 forint hozzájárulást ajánlott meg arra az esetre, ha a vasutat Baja érintésével vezetik. A kereskedelmet tehát tönkretette a forgalom elterelődése, a virágzó manufaktúrát pedig elsorvasztotta a gyáripar konkurrenciája. Városunk történelme vázolt szakaszának ismeretében törvényszerűnek kell tartanunk, hogy a felfelé ívelés periódusában, a XVIII. sz. végén felmerült a szükségessége egy egészségügyi-szociális intézménynek. A lélekszám növekedésével párhuzamosan emelkedett ugyanis az öregek, munkaképtelenek és betegek száma is. A kórházlétesítés idejének és körülményeinek felderítésére 1963-ban levéltári kutatásokba kezdtem. Abban az időben a Baja városában keletkezett levéltári anyag a Pécsi Állami Levéltárban volt elhelyezve. Itt áttanulmányoztam a város gazdasági ügyeit rögzítő „Protocoílum Assignationum et Sessionum Oeconomicarum Mixtarum" feliratot viselő ama kötetet, mely az 1795—1807-ig terjedő évek anyagát öleli fel, továbbá a „Protocolla politica" c. kötetek 1790., 179L, 1792. és 1793. évfolyamait, a Protocoílum Determinationum Magistratualium" 1787—92. évi anyagát magába foglaló köteteket, végül a tárgykör szerint nem csoportosított, 1792-ből és 1793-ból származó ún. „vegyes sorozat" iratait. Kutatásaim azért irányultak az előző bekezdésben feltüntetett időszak irataira, mert Rapcsányi Jakabnak 1934-ben megjelent, Baja városáról szóló könyve és az ott idézett források a kórház működésének kezdetét 1797-re teszik. Az átnézett iratokban alapítólevelet, alapításra vonatkozó határozatot vagy ezekhez hasonló értékű dokumentumokat nem találtunk ugyan, de — amint látni fogjuk — a számlák kifizetésének dátumából, a kifizetéseket elrendelő ha-