Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
TANULMÁNYOK - Kovalovszky Miklós: Tehetség és betegség — Ady patográfiájához
Mindennek gyökeresebb föltárása valójában orvosi kérdés, éppúgy, mint a vérbaj problémája. 87 Hiányzik azonban egy olyan, teljes képet adó szakmunka, amely részletes elemzéssel, egységbe látva és foglalva tárná föl Ady betegségeinek kórképét, s egyeztetné az eddigi orvosi adatok és magyarázatok eltéréseit, ellentmondásait. A kérdés nyilván nem oldható meg egyértelműen és csalhatatlan határozottsággal, főként olyan bonyolult egyéniség esetében, mint Ady. Egy ilyen elemző orvosi tanulmánynak fő célja és értelme az volna, hogy az alkati tényezők számbavételével s a betegség és az alkoholszenvedély hatásának kutatásával próbálja földeríteni, hogyan befolyásolják és színezik ezek Ady alkotótehetségét. Nem arra gondolunk persze, hogy zsenijének magyarázatát keressük ebben; Adyt nem a vérbaj és a szesz tette századunk legnagyobb magyar költőjévé. Az egyéniség és a mű egységének vizsgálata azonban jobban megvilágíthatja Ady művészi szemléletének és alkotásmódjának sajátos vonásait. Résumé Endre Ady (1877—1919) est le poète le plus eminent de la littérature hongroise de notre siècle. Pour comprendre sa vie et pour l'appréciation de sa poésie, une question médicale se pose: celle du rapport entre talent et maladie. Notamment, à l'âge de 25 ans, Ady a subi une contagion syphilitique, La maladie se déclara en 1904, pendant son premier séjour à Paris, où il a suivi la femme adorée, Léda. Dans cette situation, la maladie, considéré alors comme fatale, désespéra le poète, mais il pouvait transformer ce choc moral en énergie créatrice, même il affirme avec un certain orgueil: „Le génie — c'est le syphilis arrivé à temps." 87 Ide vonatkozó cikkek, tanulmányok: Dr. Lukács Hugó: Esztendő 1919. 2. sz. 147—9; uő.: P. Napló, 1939. ápr. 20,; Dr. Láng Menyhért nyilatkozata, előadása, hozzászólások, vele folytatott interjúk: P. Napló 1924. júl. 13.; Világ 1925. ápr. 23. és 25.; Az Est 1925. ápr 23. és 24.; Irodtört. 1925. 249: M. Hírlap 1927. jan. 1.; Esti Kurír 1929. jan. 29.; Révész: Ady tragédiája II, 184; Dr. Pfeiffer Ernő nyilatkozata: uo. II, 102; Dr. Schuster Gyula nyilatkozata: uo. II, 121—5; Móricz Zsigmond: Válogatott irodalmi tanulmányai 258 (Dr. Nékám Lajos előadásáról); Magyary-Kossa Gyula: Adatok a magyar géniusz biológiájához. Athenaeum. 1925. 73—102; Nyírő Gyula: Három Ady-költemény pszichiátriai megvilágításban. M. Psych. Szemle 1929; uő.: Ady, a schizoid költő. M. Szemle 1933. XVII. k. 50—65; uő.: Költőzseni és pszichiátria. M. Psych. Szemle 1933.; uö: Ady több arca a psychiatria tükrében. Délvidéki Szemle 1943.; Belényessy Miklós: Orvoslélektani elemzés három Ady-költeményről. A Toll 1929., Pásztortűz (Kolozsvár) 1929.; Bartha József: Ady Endre a pszichiátria tükrében. A Cél 1929.; Szirmayné Pulszky Henriette: Genie und Irrsinn im ungarischen Geistesleben. 1935.; Dr. Szállási Árpád: Ady Endre betegsége. Communicationes ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica 36. (1905.); Mózes Huba: Ady Endre kórrajzi iratai, 1909-ből. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (Kolozsvár) 1971, 2. sz., 307; Ormos Ede: Az ős Kaján áldozatai. Ellenzék 1924. febr. 24.; Hollós József: Ady betegsége. Az Ember (New York) 1927. jan. 31.; Nékám Lajos: Az Est 1930. szept. 18.; Dóczy Jenő: Költőzseni és pszichiátria. Magyarság 1932. okt. 22.; Zsohár István: Erő 1935. okt,; Varga József : Ady Endre 123.156—63,275,496—505; Vezér Erzsébet: Ady Endre 11—2, 55—0, 151—5, 203, 225—6, 269. Király István: Ady Endre I. 405 — 6, 412—22, 466—75, 531 — 56, II. 190—210, 275—6.