Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Kovalovszky Miklós: Tehetség és betegség — Ady patográfiájához

nak maradó agyunkat, szívünket befogja a mindenség . . . Hangsúlyozom: ez másnap este jön, ez a legnagyobb emberi érzésképesség, ez szinte a legnagyobb titkokat is kiadó, eláruló egy vagy két óra. Ehhez nincs közvetlen köze az alkoholmérgezésnek, a mámornak, ez az idegeknek perverz bűvész-mutatványa . . . Ez órákban szoktam én érezni azt, hogy az élet nem rejtély, nem csoda, nem titok, gyermekesen egyszerű. Az élet néznivaló és éreznivaló, mindenben benne van a szépség és a béke, s minden fölött vagyunk mi, akik ezt érezni tudjuk, képesek vagyunk. Ilyenkor teremtő kedve van az embernek ... A poétában se képesség a nagy távolhelyek játszi áthidalása, az új ige, a bátor szökellés,. . . hanem muszájos koldusság ... S az alkoholos zseni. . . kénytelen újat mondani akkor is, amikor talán nem akar. Elvész hatalma a szótár-szavak fölött, patologikus kényszer, parancs olyan lelki bukfencekre bírják, hogy önmaga elszédül, ha leírta, ha olvasta, hogy milyen újat és igazat írt le" (IL, III., V.). E műhelyvallomást adatszerűen alátámasztja Ady Lajos, arról szólva, hogyan írt verset bátyja: „A legjellemzőbb talán az volt nála, hogy vers-témái sohasem friss felvillanásúak voltak. Egy-egy témát magában érlelt napokon, sőt heteken át... A terminusok előtt már 2—3 nappal kedvetlen, szótlan, és ideges volt . . . Az utolsó nap előtt való este a szokott mennyiségű bort bekészíttetvén, mindjárt vacsora után szobájába vonult, s rendszerint éjfélig, éjfél utánig fenn volt . . . A versírás napjaiban az első estén rendszerint csak ivás volt, az utolsó estén pedig nemegyszer az írás befejezése után itta meg a bekészített bort. Teljesen rosszhiszemű tehát az a hírlelés, hogy verseit »berugva« írta, azért olyan »homalyosak« azok. Tudott dolog volt környezetében, hogy komolyabb borozás és a versírás egymást mindig kizárta nála; még az édesanyánk is azzal szokott reggelenként bekopogni hozzá ilyenkor: »Hat ivás vagy írás volt-e az este, Bandikám? . . .«" A „részegen írt, érthetetlen versek" gúnyos rágalmát cáfolja Szűts is.

77 A kortársi emlékezésekben sem találunk e rosszindulatú állítást igazoló adatot. Azok a barátai, akik tanúi voltak egy-egy verse születésének, a nagyfokú szellemi koncentrációt emelik ki a versíráskor elmaradhatatlan borozás mellett is. Révész és Bölöni

78 két nagy Ady-költemény (Özvegy legények tánca, ill. Az ős Kaján) megírásáról számolnak be: a napokig tartó vajúdásban a bor ott áll Ady előtt, de nagy óvatossággal, vigyázva kortyolgat csak belőle. „Bor közelében sohase láttam ilyen fegyelmezetten Ady Endrét, és azt hiszem, a gondolatai vigyázhattak olyan vehemenciával a tudatosságára, hogy kivédték a mámort, és irányították az ösztöneit, hogy mértéktartó legyen" — írja Révész. Az Ady betegségéről szóló orvosi beszámoló is hangsúlyozza: „Nyomatékosan le kell szögezni, hogy Ady alkoholmentesen írta érdemleges, legszebb líráját."''

1 Máskülönben nem is volna érthető az a roppant művészi tudatosság, az összefüggések hálózatába szervezett egység, amely költői életművét szavakból épített katedrálissá teszi. Ady lírájának ezt a hatalmas arányú rendszerűségét hirdette Földessy Gyula.

80 77 Ady Lajos i. m. 153—5. Kovalovszky i. m. II. 474. 7S Révész: Ady Endre életéről ... 120—2; Bölöni i. m. 86—8. Bölöniné: Ady és Bölöni Párizsban 36—7, 79 Dr. Láng Menyhért: Világ 1925. ápr. 23. 80 Vö.: Kovalovszky: Egy Ady-vers világa 5.