Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
TANULMÁNYOK - Kovalovszky Miklós: Tehetség és betegség — Ady patográfiájához
zése, 72 s maga Ady is föleleveníti Szűtsről szóló novellájában: „Egy éjjel kimentünk a temetőbe. A csontverembe leereszkedtünk, s koponyákat loptunk. Aztán féltünk a koponyáktól. Visszaloptuk őket egy másik éjszakán" (A bolondok). A kirándulás 1900 őszén történt; Ady cikket is írt a temetői sétáról: A csontbarlang. 73 Az álmatlanság makacsul visszatérő, hullámként egymásra torlódó különös asszociációi a szüntelenül működő képzelet termékei, s valami kozmikus félelem hatja át őket (1. Félelem és írás). Ady költészetének sajátos mitológiája, vizionárius jellege és a központi szerepű álom-motívum részben itt gyökerezik: a költő álmatlanságában; költészetének ilyen irányú elemzése fontos feladat volna. 74 Amint láttuk Ady Lajos megállapításából is, az álmatlanság és a narkotikumok viszonya circulus vitiosust alkot Ady Endre életében. Szorosan összefügg tehát e kérdéssel a költő bor-szerelme, vagy mondjuk ki prózai, tárgyilagos szóval: alkoholizmusa, bár ennek elítélő, megbélyegző értékét, elriasztó hangulatát az ő esetében nem azonosíthatjuk a kültelki talponállók szeszgőzös elesettjeire alkalmazott szóhasználattal. Itt egy csodálatos intellektus, egy egyetemes érzékenységű, de gyenge ellenállású, neuropata idegrendszer védekezéséről van szó : tragikus betegségének tudata, életének tépő feszültségei, a magyar sors keserű, lázongó fájdalma és a történelem véres szörnyűségei elől menekül. Már a Még egyszerbzrx összekapcsolja A magyar Messiások (a vers megjelenése: 1907. okt. 13.) akarásának reménytelenségét a mámorkereséssel: S kik rátermettek messiási sorsra : Belefúltak mámorba, alkoholba. ( Áldomás) Az általánosító gondolat később szubjektív vonatkoztatással ismétlődik: Víg úrfiak borához Akarom elvezetni, Akit a cél elkerül S akit a sors bekerít. (Víg úrfiak bora) Liber atyám, borodból Adj szívemnek bátorítót. (Szent Liber atyám) 72 Nyugat 1919/4—5. 349. 73 Összes prózai müvei I, 327; Nagy Andor i. m. 249; Kovalovszky i. m. 11.471. Vö. : „Csontváz-légiók az én álmaim." {Kiszakadt bús nóta) 74 L.: Bölöni i. m. 103—6; Földessy: Az^özvegy legények tánca, vagy: Hogy kell Adyt olvasni? Ady-Múzeum I, 125 és Újabb Ady-tanulmányok 41; uő.: Ady minden titkai 50, 71, 87, 106; Sára Péter: Vers-motívumok Ady novelláiban. A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1962. 95—7; Komlós Aladár: A szimbolizmus és a magyar líra 48—9; Kovalovszky: Egy Ady-vers világa 55; Friedrich Kainz: Psychologie der Sprache II, 412, 458.
