Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Kovalovszky Miklós: Tehetség és betegség — Ady patográfiájához

vonatkozólag. Ady barátainak és kortársainak közléseiben is több a valószínűsítés és a találgatás, mint a bizonyosság, a határozott állítás. De kérdés is, lehet-e bizonyosat tudni vagy állítani ebben a kérdésben? Van némi igazság Hegedűs Nándor véleményében: „Adynak sokkal több dolga volt gyanús nőkkel, hogysem számon tarthatta volna, kinek köszönhette vérbaját".

2 Anélkül, hogy ok-okozati viszonyt vagy szükségszerű, megbélyegző kapcsolatot keresnénk Ady egyénisége, hajlama, idegalkata, érzelmi fejlődése, gyermekés ifjúkorának ösztönélményei és a betegség közt, a teljes embert vizsgáló és egész életét számba vevő orvoskutató számára felidézzük, legalábbis utalásszerűén, Ady „szerelmi életé"-nek a Rienzi-viszonyig vezető adatsorát. Betegeskedő, gyönge gyermek volt, bátortalanul félrehúzódott a vadabb fiújátékoktól, gyáván visszarettent az erősebb, vele is durva társaktól. Magába zárkózó, lágy és érzékeny természete, anyás szeretetvágya, villódzó képzelete s emelett csúfondáros, kötekedő hajlamában megnyilvánuló fölényérzése, zsarnoki akaratossága mint az uralkodás ösztöne és a meghódoltatás vágya — mindez már kis gyermek korában a leánypajtásokhoz vonzotta őt. Ezek a páros játszadozások azonban nem voltak egészen ártatlanok.

3 Ó maga vall erről egyik legszebb és legőszintébb önelemző novellájában: „Hároméves koromban már nem kellett, csak leányjátszótárs,... s én már hároméves koromban nem voltam ártatlan... Hároméves korom óta mindig szerettem, emésztően, viharosan és sokszor" (Katinkáig). Lényegében ugyanezt mondja Petőfiről — önmagáról vallva: „Valószínű, hogy háromesztendős korában már azok közé a gyermekek közé tartozott, akiket ma a művelt tudatlanság felvilágosítandó gyereknek hív. Vágyás ember volt bizonyosan Petőfi s egész bátorsággal állítom, hogy nemi kielégítetlensége nem kicsi mértékben szédítette a színpad felé" (Petőfi nem alkuszik). Érzi e túlságosan korai „tavaszébredés" életgazdagító varázsát, de emésztő lázát is; egyszerre áldja és átkozza: Áldott, kedves mégis az alkalom vétke, Mikor legelőször kényszerített térdre Asszony-ember előtt kicsi, kölyök-korban... (A Szerelem eposzából) Átkozom gerjedelmem, Az elsőt, amely vágyat adott, Az első, szennyes gondolatot. Szerelmem, Ki olyan hamar ébredt... (A patyolat üzenete) 2 Hegedűs Nándor: Ady Endre nagyváradi napjai 301. 3 Ady Lajos i. m. 14—21, 2(3; Ady Lajosné (—Dénes Zsófia): Az ismeretlen Ady 48—51; Kovalovszky Miklós: Emlékezések Ady Endréről I, 175, 188, 276, 574, 595.