Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Kovalovszky Miklós: Tehetség és betegség — Ady patográfiájához

A „korán-jövő szerelmek" vágya-kínja „izzó vas-szűzek" csontot perzselő ölelésébe zárja a kamaszfiút (A gyermekség elégiája). E szokatlanul korán ébredt szexuális-erotikus érdeklődés természetesen válságos pubertás-korba torkollik. Tizenhat-tizenhét évesen, zilahi gimnazista korában kapja az első, olcsó férficsók zuhantató élményét, de a testi szenvedély rabságából soha nem szabadul. Kortársai és életrajzírói bizonyos tekintetben apai örökséget látnak ebben is.

4 Ady maga is érzi-vallja, hogy valami titkos, távolibb parancsnak a kényszerültje: Kik által s miképpen lettem aki lettem? Nem tudom, de tudom, hogy kellett szeretnem... (A Szerelem eposzából) Végzetes kiszolgáltatottság, hogy nem tud nő és szerelem nélkül élni, de látszólag pusztán testiség fűtötte mohóságával gyötrő lelki feszültségeinek feloldását hajszolja, valami metafizikus élményt keres. Páratlan őszinteségű és hitelű önelemzéséből idézünk ismét: Nékem a szerelem nem volt víg ajándék,... De volt ravatalos, halálos-víg torna, Játék a halállal... (A Szerelem eposzából) A Minden szomjúságától égő lelkét viszi a futó vagy piaci szeretkezésekbe is: S ha vásárolnom kellett csókot,... Ennyi szelíd, bús erőt nem vett még Perditákon senkisem. Ugy csókolok én, mint egy isten... ... Nem a némbert, Én magamat csókolom. (A Hágár oltára) Diákszerelmeiről, suta-félszeg udvarlásairól, ideáljairól, rajongásairól az életrajzi irodalom sok helyen szól.

5 Leghitelesebbet mondanak azonban magának Adynak lírai és novellisztikus vallomásai gyermek- és ifjúkorának idegállapotáról, érzésvilágáról, belső erjedéséről, gyötrő kamaszvágyairól: 4 Ady Lajos i. m. 27; Ady: Katinkáig; Kovalovszky i. m. I, 82, 105, 176, 188, 421 és a II. kötet több részlete; Ady Lajosné (—Dénes Zsófia) i. m. 87, 162; Bölöni György: Az igazi Ady (1934) 12, 180. 5 Ady Lajos i. m. 26, 38, 40—1, 55, 60; Révész Béla: Ady Endre életéről, verseiről, jelleméről 63; uő.: Ady tragédiája I. 104; Hetey Zoltán: Ady Bandi—Ady Endre 39, 67—72; Kovalovszky i. m. I, 187, 279, 430—3, 491—2, 505—6, 515, 527—9, 570—619 stb.