Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
TANULMÁNYOK - Zboray Bertalan: A „Magyar Gyógyszerkönyv" száz éve
A beadványra adott válaszról nincs tudomásunk, s a gyógyszerkönyv megjelentetése ügyében is csak akkor történt fordulat, amikor a belügyminiszter (b. Wenkheim Béla) 1808-ban megszervezte az Országos Közegészségügyi Tanácsot. A magyar gyógyszerészet szerencséjére, a pesti egyetem vegytani tanszékét akkor már egy olyan kiváló képzettségű és szorgalmú, ízig-vérig gyógyszerész beállítottságú férfiú töltötte be, mint Than Károly professzor. Ő a javarészt orvosprofesszorokból és megyei főorvosokból álló testületnek (37 orvos- és 2 gyógyszerésztag) már kezdettől fogva tagja volt, így természetes, hogy a gyógyszerkönyvszerkesztő-bizottság elnöki tisztét elnyerve, a főszerkesztői tevékenységet is Than professzor vállalta. A szerkesztő bizottság tagjai voltak: Wagner János, Korányi Frigyes, Balogh Kálmán, Jurányi Lajos, Margó Tivadar orvosprofesszorokon kívül Ráth Péter budai és Müller Bernát, valamint Jármay Gusztáv pesti, vezető szerepet vivő gyógyszerészek. A szerkesztő bizottság három évig dolgozott a gyógyszerkönyvön, s ezalatt a gyógyszerésztársadalom nagy bizonytalanságban volt a könyv tartalmát illetően, Linzbauer X. F. egyetemi tanár cikkeiben 8 — mint osztrák érzelmű és beállítottságú ember — úgy érvelt, hogy a „közös ügyek" (külügy, hadügy stb.) közé az egészségügy is besorolható, s így „az új gyógyszerkönyv Pharmacopea Hungaro— Austriaca néven közösnek kell lennie" Schédy Sándor 9 , a már említett szaklap szerkesztője, tudomást szerzett arról, hogy készül az új osztrák (0. kiadású) gyógyszerkönyv is, s erélyesen síkra szállt a feltevés ellen, hogy a bizottság egyszerűen — a „bécsiek utánzói" gyanánt — lemásolná („fotografirozná") az új osztrák gyógyszerkönyvet. Az 1871. december 4-én megjelent és Tóth Vilmos belügyminiszter aláírását viselő Pharmacopoea Hungarica I. azután nemcsak eloszlatta a szakkörök aggodalmait, hanem arra az örvendező megállapításra is késztette a Gyógyszerészi Hetilapot, 10 hogy a „magyar gyógyszerész nem lesz kénytelen saját hazájában idegen földről ráerőszakolt pharmacopoea-t használni." A cikk részletesen ismerteti a szerkesztésnél figyelembe vett új szakszempontokat, így elsősorban a gyógyszerkönyv által bevezetett gramm-súly mértékrendszert. Megállapítja, hogy a gyógyszerkönyv 510 „gyógytestet" foglal magában, szemben az eddigi 5. osztrák gyógyszerkönyv 807 gyógyszerével. A kihagyott 357 szer nevét egy későbbi számban (52.) egyenként is felsorolja. A szerkesztő bizottság tagjainak név szerinti felsorolásánál nem említi meg az időközben lemondott Ráth Péter gyógyszerészt, aki a Budai Gyógyszerész Testület elnöke volt. Schédy Sándor a lapban a következő, 1872. év végéig összesen 20 folytatásban, alfabetikus sorrendben is merteti a gyógyszerkönyv cikkelyeinek egy-egy csoportját, s főleg az újonnan felvett szerek leírásakor, ahhoz bő kommentárszerü ismertetést is csatol. Az „Orvosi Hetilap" ismertetése két számban 11 látott napvilágot. Összehasonlítja a röviddel előbb megjelent külföldi gyógyszerkönyvekkel, s megállapítja, 8 Linzbauer X. Ferenc : Gyógyszerkönyv és gyógyszerárszabály. 9 Schédy Sándor: Gyógysz. Hetilap, 1869, 173., 193., 210., 231. 10 Schédy Sándor : Gyógysz. Hetilap, 1871, 51., 52. szám. 11 Orvosi Hetilap 1871, 5. szám. 7 Orvostörténeti Közlemények 1974
