Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Zboray Bertalan: A „Magyar Gyógyszerkönyv" száz éve

hogy a bizottság jó érzékkel válogatta össze a hivatalossá tett szereket, nem úgy, mint pl. a francia gyógyszerkönyv, amelyben sok a felesleges készítmény. Ugyancsak dicséri a szerkesztő bizottságot azért is, hogy több olyan új anyagot (Digitoxin, Aconitin, Chloroform stb.) vett fel, amelyek az újabb gyógymódok modern eszközei. Külön is megemlíti Than K., Jurányi L. és Margó T. professzorok, továbbá Müller Bernát és Jármay Gusztáv gyógyszerészek neveit, akik a szakmájuknak (chemia, gyógyszerismeret, növénytan, állattan és gyógyszerészet) megfelelő cikkelyeket kidolgozták. A könyv magyar és latin szöveggel jelent meg úgy, hogy a szerek latin nevének alfebetikus sorrendjében, a bal (páros) oldalon a magyar, míg a jobb (páratlan) oldalon a latin nyelvű leírás található. A felsorolásban az anyagok eredete (kemikáliák, drogok stb.) szerint csoportosítást nem végeztek. Érdemes megemlíteni, hogy a magyar szövegben kemikáliák esetében a használatos magyar név mellett, a nyelvújtás műszavai (pl. hamanybüzeg = brómkálium) is szerepelnek, míg a növényi eredetű szerek magyar elnevezésén kívül az előfordulás vagy termesztés helye, s a növénycsalád neve (pl. ajakosok, babérfélék) is fel van tüntetve. A latin szövegben a szerek akkor még általánosan használt synonimáit (pl. arcanum duplicatum = kálium sulfuricum) is megtaláljuk. A gyógyszeranyagok vizsgálatához 46 féle kémszert (reagens) sorol fel a Gyógyszerkönyv, melyek között csupán két mérőoldat: a savmérő, illetőleg a lúgmérő szerepel. Hasznos kiegészítő része a könyvnek a 20 táblázat. Ezek között első a régi orvosi súlyok átszámítási táblázata az újonnan bevezetett grammokra. Ezenkívül különböző faj súly táblázatok, a legnagyobb adagok táblázata, valamint az elkülönítve tartandó: erős hatású szerek ( - -tel megjelölve és „csak orvosi rendelvényre adható ki" megszorítással) táblázata is megtalálható. Bár a vegyszeripar akkor még csak bontogatta szárnyait, a szerkesztő bizottság az előszóban — megsejtve a gyógyszerészi laboratóriumok leendő versenytársait — azt írja, hogy a házi elkészítést olyan készítményeknél írta elő, amelyeknél a házi — költségesebb — előállítás nagyobb biztonságot nyújt a szer tisztaságát illetően, mint a gyári, olcsóbb készítmény. A könyv megszerkesztésével a bizottság feltehetően nem tekintette munkáját befejezettnek, mert 1883-ban „Függelék a Magyar Gyógyszerkönyvhöz" (Additamentum ad Pharmacopoeam Hung.) címen — szintén kétnyelvű szöveggel — 28 újabb gyógyszert, 7 sebkezelő anyagot és 4 kémszert tartalmazó füzetet adott ki. Ebben lett hivatalos gyógyszerré, többek között, a szalicilsav, a bórsav, valamint a Rozsnyay-féle íztelen kinin-tannat, a Jodoform, a pepsin (fehérjeoldó képességének ellenőrzése mellett), a pilocarpin s a ma már szinte nélkülözhetetlen alapanyag, a vaselin („adeps petrolei, cormolina Virginia"). A pótfüzet megjelenése azonban nem oldotta meg azt a hiányt, amely a 12 évvel korábban megjelent gyógyszerkönyv elfogyása következtében állt elő. Csak így magyarázható meg az a tény, hogy 1884-ben a minisztérium a gyógyszerkönyv újbóli kiadását határozta el. Ez már az Atheneum nyomdában készült, annak ellenére, hogy az életbe léptető miniszteri rendelet a „Pesti könyvnyomda társulatot" jelöli meg kiadó gyanánt. A könyv másolata az 1871-i kiadásnak, sem tartalomban, sem beosztásban újat nem hoz.