Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Zboray Bertalan: A „Magyar Gyógyszerkönyv" száz éve

1832-ben azután a már működő és a gyógyszerészek érdekeit védelmező „Pest-Budai Gyógyszerész Testület" az ország valamennyi gyógyszerésze nevében (miután országos egyesület akkor még nem volt) újból felterjesztést

4 adott a Helytartótanácshoz egy „Dispensatorium Hungaricum" kiadatása érdekében. A Helytartótanács az ügyet magáévá is tette, s felszólította a Pesti Egyetem Orvosi Karát egy „Dispensatorium Hungaricum moderno scientiae statui et Regni Hungaricae adjunctis penitus accomodatum", valamint egy árszabály elkészítésére. Azonban a „reformkor" egyébként jónevű és haladó szellemű professzorai és más szakemberei, akik között több gyógyszerészképesítésű is volt, nem találtak módot egy ilyen nagyszabású munka elvégzésére. 1848-ban azután a „Buda-Pesti Gyógyszerészek Testülete" nevében Würtzler Vilmos és Hollmann József elnökök az első felelős minisztériumhoz beadott kérvényükben újból szorgalmazták a „hazai körülményekhez alkalmazott gyógyszerkönyv (dispensatorium) szerkesztését... és időnkénti megújítását.

5 A kérelem, ha nem is érte el — az ismert történelmi események folytán — a kívánt célt, mégsem maradt meddő, mert Klauzál Gábor miniszter 1848. június 25-én kelt válaszában közli a Testülettel, hogy „a kívánt gyógyszerkönyv (dispensatorium) iránt már eddig is a kellő intézkedések tétettek". Az intézkedések komolyságát hihetővé teszi az a tény, hogy a minisztériumban a gyógyszerészi ügyek intézője akkor id. Wagner Dániel, az ismert pesti gyógyszerész volt. A szabadságharc leverése a magyar gyógyszerkönyvvel kapcsolatos kezdeményezéseknek is — bár rövid időre — véget vetett, s az elnyomatás korszakában továbbra is a 4., illetve az 1855-ben megjelent 5. osztrák gyógyszerkönyv rendelkezései voltak Magyarország számára is kötelezők. Az 1867-es kiegyezéskor már magyar nyelvű szaklappal rendelkezett a magyar gyógyszerésztársadalom. Schédy Sándor pesti gyógyszerész, aki az 1802-ben megindított „Gyógyszerészi Hetilap"-jában már évek óta a haladó szellemű magyar gyógyszerészet érdekében küzdött, a politikai fordulatban — jó érzékkel — felismerte a magyar gyógyszerészet önállósításának lehetőségét. Ezért lapjában „A testvérhaza t. gyógyszerészközönségéhez"

6 címen cikksorozatot indított meg, hogy az 1848-ban kezdeményezett de politikai események következtében háttérbe szorult gyógyszerészi reformmozgalmat újból felelevenítse. Törekvése nem is maradt visszhang nélkül az országban, mert még abban az évben a Debrecen-Bihari Gyógyszerész Testület elhatározta, hogy folyamodványt ad be a Belügyminisztériumba, amelyben a gyógyszerészetre vonatkozó 1848-i tervezetnek teljes visszaállítását, illetve megvalósítását kérelmezik. A kérelem egyik tárgya „egy magyarországi gyógyszerkönyv (Pharmacopea Hungarica)" kiadása volt.

7 Megemlítésre érdemes, hogy az aláírók — a Testület országosan ismert nevű vezetői — Tamássy Károly debreceni, Bertsinszky Károly és dr. Rothschneck V. Emil nagyváradi gyógyszerészek voltak. 4 Győry i. m. 449. 6 Matolcsy Miklós : Adatok az első magyar gyógyszerkönyv megjelenésének történetéhez. Gyógyszerész Hetilap, 1905, 709. c Gyógyszerészi Hetilap, 18(i7. 131. 7 Gyógyszerészi Hetilap, 1867. 189.