Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
TANULMÁNYOK - Czagány István: A budai orvosok és gyógyszerészek a feudalizmus korában
* mint a lazaristák (a Szt. Lázár-rend tagjai), de később más betegápoló szerzetesrendek is — például a XII—XIII. században a ciszterciták, premontreiek, ágostonrendiek, pálosok, domonkosrendiek, minoriták, ferencesek, sőt a szanitárius apácák, a klarisszák és katarinisták — végezték ezt a középkorban irgalmassági cselekedetnek számító feladatot. 4 Ispotályaikban már gyógyszerkészítést is folytattak a XII—XIII. század folyamán. Hazánkban szerzetesi patikáik voltak a legősibb — még nem nyilvános — gyógyszertárak, orvosló frátereik az első orvosok. Futólag áttekintve, a korai feudalizmus-kori Magyarország orvoslás-történetének az alábbi állomásait ismerjük. A 926. évi lech-mezei csata hét gyászmagyarjának maradékai az 1000-ben Esztergomban alapított Contubernium pauperum (Xenodochium Sancti Lazari) falai között találtak menedékhelyet; őket nevezték „Zent Lazar Zigini"- („Szent Lázár szegényei")-nek. Az 1002-ben alapított pécsváradi bencés kolostor kórházát (Xenodochium) 1007-ben rendezték be és 1015-ben már facsövekből készült vízvezeték működött abban. 5 A fertőző betegségek ugyanis a XI. században nagy területekre terjedtek ki és aránylag sűrűn ismétlődtek; 1006-tól kezdve például a pestis többször is dühöngött hazánkban. A pécsváradi kolostor bencés papjai pedig 1011-ben már az elmebajosokat is gyógyítani igyekeztek. A rühről (scabies) az első adatunk 1061-ből maradt fenn. Az anyarozs-mérgezés pedig 1071—1089 között szedte áldozatait Magyarországon. Nem téveszthetjük azonban szem elől Szent István király 1035-ből fennmaradt azon rendelkezését sem, amelyből kitűnik, hogy ebben az időben a betegségek okozójául még a varázslást és a boszorkányságot, a „megrontást" tekintették. Alig fél évszázaddal későbbről azonban — 1075-ből — már fennmaradt fürdőéletünk első írásos bizonyítéka is az esztergomi savanyúvíz-fürdő említése kapcsán. Az első székesfehérvári kórház 1093-ban készült el, majd ezt követték a pozsonyi, daróczi, csütörtökhelyi, Selmecbányái, lőcsei és kolozsvári kórházak. 6 Az 1095. évi pestisjárvány alkalmával azonban elkezdték használni a Gentiana cruciatat — Szent László füvét —, a nagy királynak tulajdonítva a pestis elleni hatása felfedezését. Kétségtelen, hogy az orvoslást — mint melléktantárgyat —• már Szent István idejében tanították a veszprémi, kalocsai és az esztergomi papi főiskolákon. Toldy Ferenc szerint pedig a XI, század folyamán már külön orvosi osztály is keletkezett az esztergomi akadémián. A johannita ispotályos barátok 1138-ban kaptak Székesfehérvárott kórházat (Hospitalarii ordinis sancti Joannis in Alba Regia) 7 , Csurgón és Szentén pedig 4 A karthausiak és a Szent Lélek-rend keresztesei is foglalkoztak betegápolással. Baradlai—Bársony i. m. 53.; Korbuly uo. 5 Baradlai—Bársony i. m. 59.; Hintsch i. m. 193., 183"—184. 6 Hintsch i. m. 183., 189., 191. 7 Hintsch i. m. 191., 305. Drákót, Kálmán király udvari orvosát már világi orvosként említik. Litkeiné Brüll Klára: Kórházak a török hódoltság előtti Pest-Budán. Budapest, 1971. IX. 1.40. Forrásmegjelölés nélküli véleménye ellentétes Toldy Ferenc álláspontjával, mert szerinte Esztergomban csak káptalani tanoda működött és csupán annyit tudunk róla, hogy 1325-ben János honti főesperes tanára volt az akkor már főiskolának, ő pedig orvostudománnyal foglalkozott (artium in medicinis). Baradlai—Bársony i. m. 59.
