Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

FOLYÓIRATOKBÓL - Hirurgija — 1972 (Szemkeő Endre) - Janus — 1971 (Némethy Ferenc—T. Pajorin Klára)

igyekszik tisztázni. (Colloidal gold as an alchemical preparation. — 112— 118. pp.) Az alkimisták szerint valamennyi létezőnek — az anyagnak is — lelke van, méghozzá összetett, férfiés női elemből álló lelke (male-soul, female-soul). E kettő keveredésének aránya minden létezőben más és más, épp ez okozza a köztük levő különbségeket. A férfi lélek a növelő principium (growth-soul), a női léleknek köszönhetők a specifikus tulajdonságok (form and specificity). A növényekben erős a férfi lélek, ezért növekedésre, ön- és fajfenntartásra, önmaguk „megörökítésére" képesek. A fémek viszont — erős női lelkük következtében — formatartók bár, de gyönge lévén a férfi lelkük, növekedésre képtelenek, s ki vannak szolgáltatva a rozsda pusztításának. Megfelelő hőmérsékletre hevítve mind a növényekből, mind a fémekből kiűzhető a gyengébb lélek-faktor, s ha aztán az így nyert tisztán nőnemű növényeket és tisztán hímnemű fémeket egymással egyesítik, hermafroditalelket hoznak létre, amely a formatartást és az önreprodukciót egyaránt biztosítja. Az ilyen „herbometallikus complexus" mint gyógyszer örök életet ad, a higanyt pedig „örök fémmé", arannyá változtatja. A szerző több esetet ír le az indiai és pakisztáni gyógyászatból, amelyben az arany kolloid oldatát — az alkimisták fent leírt elmélete alapján •— még a közelmúltban is gyógyszerként alkalmazták. Vol. 58., No. 3—4. H. L. L. Busard tanulmányában (Die Quellen von Nicole Oresme. — 161— 193. p.) bemutatja a nagy középkori tudós, Nicole Oresme műveinek forrásait, amelyek között orvosi munkákat is találunk (pl. Avicenna Kánonja, Ibn Butlan: Tacuinum Dei v. sanitatis). A cikkíró választ ad arra a kérdésre, hogy honnan és milyen módon jutottak el a források a XIV. századi szerzőhöz, végül pedig Oresme és a Merton College tagjainak viszonyát vizsgálja. Descartes (1590—1650) több mint 20 évig élt a Németalföldi Köztársaságban (1628—1649). Híres műve, a „Discours de la Méthode" is Leidenben jelent meg — névtelenül — 1637ben. Céljául az emberiség egészségének szolgálatát, és az emberi életnek 100 évre, sőt még hosszabb időre való kiterjesztését tűzte ki. Hatása jól érezhető a 17. századi holland orvosi gondolkodáson. (Lindeboom, G. A. : The impact of Descartes on seventeenth century medical thought in the Netherlands. — 201—206. pp.) Pierre-Louis Dulong (1785—1838) és A. Petit (1791—1820) francia vegyészek 1819-ben fedezték fel a szilárd anyagok atomhőjére vonatkozó, róluk elnevezett törvényszerűséget. /. W. Van Spronsen kimutatja, mily jelentős volt e fölfedezés az elemek periódusos rendszerének kialakítása szempontjából. (

One of the pillars of the periodic system : specific heat. — 207—221. PP>) Matematikatörténeti tanulmányt közöl Evert M. Bruins az ó-babiloni birodalomban használatos számítási módszerekről (

Computation in the Old Babylonian Period. — 222—267. pp.). Említésre méltó még P. Smit cikke (Über den Einfluss einiger deutscher Botaniker auf die Entwicklung der niederländischen Botanik im 19. Jahrhundert. — 268—277. p.). A tanulmány annak bizonyítására szolgál, hogy a németalföldi botanika XIX. századi újjászületésében elsősorban német botanikusok játszottak szerepet.