Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

FOLYÓIRATOKBÓL - NTM — Schriftenreihe für Geschichte der Naturwissenschaften, Technik und Medizin — 1971, 1972 (Friedrich Ildikó—Szemkeő Endre)

Különösen jelentős ebben a vonatko­zásban F. A. W. Miquel és a németor­szági tapasztalatait Amszterdamban gyümölcsöztető Hugo de Vries mun­kássága, A Holland Tudománytörténeti Tár­saságban 1971. ápr. 18-án Frans Ver­doorn tartott előadást a tudománytör­téneti intézetek helyzetéről és felada­tairól (History of science institutions and their universities. — 278—288. pp.). Meg kell szüntetni az ilyen intézetek elszigeteltségét, termékeny kapcsolato­kat kell teremteni az egyetemekkel és a kutató intézetekkel, egyszóval a nem­történeti jellegű tudomány műhelyei­vel. Erre a következő lehetőségek kí­nálkoznak: 1. A tudománytörténeti intézetek könyvtáraiban legyen minél szélesebb körű alapvető tájékoztató irodalom (biblio- és biográfiák, encik­lopédiák, általános folyóirattár, doku­mentumtár). 2. Minthogy az egyes specializált tudományágak művelése ma már csak több rokon szakterület figyelembevételével lehetséges, az eh­hez szükséges áttekintés pedig a leg­jobban történeti alapon biztosítható, tudatosítani kell a tudományos közvé­leményben a tudománytörténeti könyv­tárak jelentőségét. 3. A tudománytör­téneti intézetek fontos szerepet tölt­hetnek be azzal, hogy beavatják az ér­deklődőket a tudományos kutatás mű­helytitkaiba (Hogyan kell a bibliográ­fiákat és a referáló műveket kezelni? Hogyan kell egy-egy téma irodalmát összeállítani? A címeket szabványo­san leírni?). Minderről vajmi kevés szó esik a kutató intézetekben. 4. A ter­mészettudományok és a műszaki tudo­mányok ma oly sokszor emlegetett tár­sadalmi és történelmi kihatásaira me­gintcsak történeti alapon lehet rámu­tatni, ő. A nemzetközi tudományos kapcsolatok kiépítése rendkívül fon­tos, de vigyázni kell, hogy a kongresz­szusok és szimpóziumok részvevői va­lóban a tudomány alapos művelőiből, s ne csupán anekdotikus műveltséggel rendelkező „kongresszusi hiénákból" („Congress Lions") verbuválódjanak. 6'. A világméretű együttműködés érde­kében minél előbb össze kellene állí­tani néhány alapvető tájékoztató mű­vet: a tudománytörténeti intézetek és kiadványaik jegyzékét, a tárgyba vágó művek összesített bibliográfiáját stb. Feladat tehát van bőven, munkahely is akad szép számmal, a nagy kérdés csak az, kerül-e megfelelő számban hivatott tudós, aki betöltse azokat. Némethy Ferenc—T. Pajorin Klára NTM — SCHRIFTENREIHE FÜR GESCHICHTE DER NATURWISSENSCHAFTEN, TECHNIK UND MEDIZIN — 1971 8. Jahrgang, 1. Heft A Német Demokratikus Köztársa­ság Akadémiai Kiadója által megjelen­tetett folyóirat cikket közöl Szőkefalvi­Nagy Zoltán tollából Winterl Jakab János élete és munkája címmel. A né­met anyanyelvű, de magyar szívű tu­dós jelentős alakja volt a 18. századi magyar tudományos életnek. 1732-ben született Eisenerzben, Ausztriában. Bécsben kezdte meg orvosi és botani­kai tanulmányait és itt szerzett orvosi diplomát is. Rövid ideig tartó felső­ausztriai praktizálás után Magyaror­szágra jött, ahol is a bányavárosok „physicus"-ának •—• főorvosának — tisztét töltötte be. Tudományos pályá­ja 1770-ben kezdődött: meghívták a nagyszombati egyetem kémiai és bota­nikai tanszékére professzornak. Win­terlnek nehéz feladatot jelentett az

Next

/
Thumbnails
Contents