Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

FOLYÓIRATOKBÓL - Hirurgija — 1972 (Szemkeő Endre) - Janus — 1971 (Némethy Ferenc—T. Pajorin Klára)

te föl magát elismert szaktekintéllyé. 1710-ben kiadott — sebtében írt — Index Plantarum c. művéről még maga is így nyilatkozott: „Catalogum conscripsi non ut debui, nec ut volui sed ut potui". 1720-ban azonban javított és bővített kiadással jelentkezett, ez az Index Alter Plantarum, amelyből Linné is bőven merített. Boerhaave 1709- től 1730-ig a leideni botanikus kert igazgatói tisztét is ellátta. Itteni működésének legjelentősebb dokumentuma az Index Seminum Satorum (háromkötetes kézirat, amelybe 1712 és 1727 között az elvetett magvakat jegyezte be, feltüntetve a beszerzés helyét és az adományozó nevét). Gazdag adatbányát jelentenek Boerhaave levelei is — sajnos csak az általa írottak, mert a kapott leveleket, saját bevallása szerint, megválaszolás után azonnal széjjeltépte. Különösen gyakran váltott levelet William Sherard angol botanikussal, Caspard Bauhin „Pinax Theatri Botanici"-jának (1623) újra átdolgozójával. Sherard 130 kötetes műve mindmáig kéziratban maradt, Boerhaavénak hozzá intézett leveleit viszont kiadták. Sheridan mint sokáig (1703—1716) szmirnai angol konzul sok értékes exotikus növénnyel gazdagította a leideni botanikus kertet, s a szakterületén kezdeti nehézségekkel küzdő Boerhaave egyébként is sokat köszönhet neki. Volt idő, amikor Boerhaave egyszerre három tantárgy professzora volt: a botanikáé (1709— tői), a gyakorlati orvostudományé (1714-től) és a kémiáé (1718-tól). Bár a botanika és a kémia oktatásával 1729ben felhagyott, ezeken a területeken is jelentős eredményekkel dicsekedhetett. A leideni botanikus kert állományába 1710- ben 3700, 1719-ben pedig már 5846 növény tartozott. Vol. 58., No. 2. 5. /. Van Nooten a filmtechnológia őskorának néhány holland kiválóságát idézi fel a Lumière-fivérek találmányát (1895) megelőző időszakból (

Contributions of Dutchmen to the early history of film technology. — 81—100. pp.). A tanulmány egyetlen orvostörténeti vonatkozása, hogy Németalföldön a „camera obscura"-val egy orvos foglalkozott először: Gemma Frisius (1508—1555) „Die Radio Astronomico" (Antwerpen, 1545) c. munkájában. Jura] Körbler cikke (

Einige Beiträge zur Geschichte der Krebskrankheit in Byzanz. — 101—111. p.) áttekintést ad a legjelentősebb bizánci szerzők (Oreibasios, amidai Aetios, trallesi Alexander, Paulus Aegineta) rákra vonatkozó ismereteiről, majd egykorú forrás, a császár elsőszülött lányának műve alapján részletesen ismerteti Alexios Komnenos (1048—1118) betegségének lefolyását, kezelési módját, a különböző orvosi véleményeket, végül a császár halálát. (R. P. Verdun francia orvos szerint az uralkodó rákban halt meg.) A továbbiakban a cikk szerzője — Petrus Damianus művei alapján — érdekes leírást ad Maria Argyra Theodora bizánci hercegnő betegségéről és halálának körülményeiről. Véleménye szerint a bizánci királylány, aki egy velencei dózséhoz ment férjhez, mellrákban szenvedett, és a szörnyű kór végül metasztázisokon keresztül egész testét elárasztotta. A tanulmányban néhány érdekes adat található a bizánci uralkodók mindennapi életéről és az udvari beteggondozásról. S. Mahdihassan pakisztáni szerző az alkimisták aranycsinálási próbálkozásainak és az aranytartalmú gyógyszerek alkalmazásának elméleti hátterét