Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

FOLYÓIRATOKBÓL - Hessisches Ärzteblatt — 1971, 1972 (Némethy Ferenc—Vida Tivadar)

Günter Mann most a frankfurti Senckenberg Orvostörténeti Intézet igazgatója lett s ebből az alkalomból visszatekint marburgi munkásságára. (Das Institut für Geschichte der Medizin der Philipps Universität Marburg 1964 bis 1972. p. 742—749.) A marburgi egyetemen heti két órában kötelező orvostörténeti oktatás folyik, amelyet speciálkollégiumok, szemináriumok és a nagyközönségnek szánt előadások egészítenek ki. A doktorátusra készülőket külön proszemináriumokon vezetik be a tudományos és történeti kutatás módszereinek ismeretébe. Időnként tanulmányi kirándulásokat szerveznek testvérintézmények, kórházak, orvostörténeti emlékek meglátogatására. A marburgi intézet kb. 300 m'- alapterületen, külön épületben működik. Az igazgatón kívül egy diplomás könyvtáros, három tudományos munkatárs, egy titkárnő és változó számú ideiglenes munkatárs tartozik az intézethez. Állományukat könyvtár (12 000 könyvtári egység), dia- és képgyűjtemény, kézirattár stb. alkotja. Értékes gyűjteményük van szülészeti eszközökből is. Tudományos munkájukat a Diepgen-féle művelődéstörténeti iskola szellemében folytatják, érdeklődésük kiterjed a szellemtörténet, filozófia, teológia, társadalom- és gazdaságtörténet területére is. 1964 és 1971 között megjelent dolgozataik jegyzékét kívánatra megküldik. Vol. 33. No. 9. 1929-ben került elő Kos szigetén — Hippokrates szülőföldjén — az a szobor, amely azóta a helybeli múzeum büszkesége, s állítólag Hippokratészt ábrázolja. De vajon nem valamelyik másik görög orvos vagy egyenest Asklepios szobráról van-e szó? — erre keresi a választ /. Gottlieb (Asklepios oder Hippokrates? p. 834—838). Végső megállapítása: a szobor valószínűleg Hippokratészt ábrázolja AsklepiosZ pózában és ruházatában úgy, ahogy a művész képzeletében élt. Vol. 33. No. 10. 1884-ből származó diagnosztizáló orvosi levelet közöl kommentárral és fakszimilével O. Winkelmann (Ein Arztbrief Bernhard von Langenbecks p. 940—944). A levelet Bernhard von Langenbeck wiesbadeni orvos írta Karl Himly (1811—1885), a kiéli egyetem nyugalmazott kémiaprofesszora egészségi állapotáról. Himly a következő évben halt meg nyelőcső-daganat következtében. Vol. 33. No. 12. A himlőoltás németországi történetét ismerteti lényegében egy folyóirat — a Braunschweiger Anzeigen — közleményei nyomán P. Dannenbaum (Zur Geschichte der Pockenimpfung, p. 1154—1163). 1758-tól kezdve egyre szélesebb körű vita bontakozott ki e lap hasábjain a Lady Montague javaslata alapján elterjedő variolaciót, ill. inokulációt illetően. Orvosi, kozmetikai, teológiai és technikai jellegű cikkek követték egymást. A variolációval szemben mutatkozó óvatosság nem volt alaptalan, mert az emberi himlővel való beoltás valóban sok veszéllyel járt. Űj korszakot nyitott a Jenner-féle vakcináció megjelenése (1796). A meglepő sikerek ellenére az ellenérvek ezután sem némultak el. Sokan az állati eredetű oltóanyag elállatiasító hatásától tartottak (még a nagy filozófus Immanuel Kant is „Einimpfung der Bestialität-et emlegetett!"), az egyszerű emberek pedig olykor nem is igen