Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

FOLYÓIRATOKBÓL - Gesnerus — 1972 (Friedrich Ildikó—Kapronczay Katalin—Némethy Ferenc)

(Doerr, Landsteiner, Kraus) talált nyugodtabb munkalehetőségeket biztosító új hazára Svájcban. A francia és a svájci természettudomány közötti kapcsolatot a neves francia zoológus, Henri de Lacaze-Duthiers (1821—1901) párizsi egyetemi tanár levelezésének tükrében mutatja be Georges Petit és Jean Théodoridès (Henri de Lacaze-Duthiers et les naturalistes suisses. — 19—32. pp.) LacazeDuthiers a következő svájci természettudósokkal folytatott levelezést: RenéEdouard Claperède zoológus (1832— 1871); Hermann Fol, az összehasonlító embryogenezis tanára a genfi egyetemen (1845—1892); Carl Vogt, a zoológia tanára a genfi egyetemen (1817—1895); Emile Yung, Vogt utóda a genfi egyetemen (1854—1918). A múlt század végén, a nagy alpesi alagutak építése idején svájci és olasz orvosok közösen küzdöttek egy jellegzetes foglalkozási betegség, az ún. bányászaszály ellen. (Belloni, Luigi : L

'anemia del Gottardo. — 33—44. pp.) E betegséget (ancylostoma duodenale) egy bélféreg okozza, amely a sértetlen bőrön át a véráramba jutva súlyos vérszegénységet, általános testi leromlottságot idéz elő. Különösen trópusi vidékeken ismerték, de kiderült, hogy a svájci alagútépítők is tömegesen fertőződtek ezzel a betegséggel. E felfedezésnek a bányahygiénés szabályok megalkotása szempontjából volt nagy jelentősége. Elsősorban a 18. századra szűkíti le érdeklődését a német és svájci orvosi kapcsolatokat vizsgáló G. Rudolph (

Schweizerischdeutsche Beziehungen in Medizin und Naturwissenschaft unter besonderer Berücksichtigung des 18. Jahrhunderts. — 45—58. pp.) A 19. századra vonatkozóan kiemeli a szakfolyóiratok döntő változást előidéző szerepét a nemzetközi érintkezésben. S. S. B. Gilder három kiragadott példán szemlélteti Anglia és Svájc orvosi kapcsolatait a 19. században (Some Swiss—British Medical Relationships in the Nineteenth Century. 59—68. pp.) Johann Jakob Bischof

f (1841—1892) baseli sebész Lister tanítványa volt. Neki köszönhető az antiszeptikus sebészet gyors svájci elterjesztése. A berni Theodor Kocher sikeres pajzsmirigy-műtétjei már sokkal lassabban találtak hitelre és követésre Angliában. Végül: a Svájcban bevezetett magaslati tbc-gyógyítás leglelkesebb első apostolai az angolok voltak. E. Ackerknecht a svájci—amerikai kapcsolatokat tekinti át (The History of medical relations between Switzerland and the USA. — 69—77. pp.) rámutatva az egyetemi hallgatók ide-odaáramlásának okaira is. A 19. században pl. a Svájcban tanuló amerikai orvostanhallgatók jelentős része nő volt, mert akkoriban az amerikai egyetemekre szinte lehetetlen volt nőnek bejutnia. Az első világháború után viszont nagyon sok svájci fogorvos nyert kiképzést Amerikában, ahol a fogászat az európainál magasabb szinten állt. A Könyvszemle rovatban P. G. Waser ismerteti Issekutz Béla könyvét: Geschichte der Arzneimittelforschung, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1971. (110—

111. pp.) Hiányosságait annak tudja be, hogy Magyarország 1940 óta politikai okokból kiszorult a gyógyszerfejlesztés versenyéből. Éppen ezért a könyv szerinte nem is tudja érzékeltetni főleg az utolsó tíz év fejlődésének dinamikáját. Kapronczay Katalin—Némethy Ferenc