Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Internationales Kulturhistorisches Symposion Mogersdorf 1969 (Kapronczay Károly)
török megszállás alatt azzal, hogy ápolta és fenntartotta a valláson keresztül a délszláv nemzeti öntudatot. A tanulmánykötet másik, Franz Gall tollából származó írása a török—osztrák tudománytörténeti kapcsolatokat tárja fel. Értékes adatokat közöl a diplomáciai érdeklődésből kifejlődött bécsi keletkutatás történetéből, amelynek első virágkorában elsősorban a Hofbibliotheknak jutott jelentős szerep. Az 1754-ben alapított „Keleti Akadémia" Bécset végképp az orientalisztika fellegvárává tette, és e kor kiváló egyéniségének, Hammer-Purgstallnak művei még ma is e tudomány alapvető alkotásai közé tartoznak. A múlt században egy másik központ is kialakult Bécsben: az egyetem orientalisztikai tanszéke (1866), majd a 20. században az osztrák tudomány más területekre is kiterjesztette érdeklődését, elsősorban a török botanikára, földrajztudományra, ethnográfiára, geológiára, archeológiára, valamint a gyógyászati tudományokra. *. Az utolsó két tanulmány magyar szempontból különös érdeklődésre tarthat számot. Harald Prickler „Verlauf und Folgen der Bocskay '-Rebellion im österreichisch— ungarischen Grenz räum" nagyobb terjedelmű tanulmánya már címében is az osztrák történetírás Bécs-központú szemléletét tükrözi. A szerző az eisenstadti levéltár kutatója, ami tanulmányának dokumentációjában is megmutatkozik. A szerző az osztrák levéltárak anyagát a magyar szakirodalommal (Perjés Géza, Nagy László, Zimányi Vera a Bocskay szabadságharccal, illetve e korral foglalkozó feldolgozásai) egészítette ki, figyelmét az 1605, évre összpontosítja, de az adatszerű feldolgozás ellenére sem tud túltekinteni a bécsi udvar politikájának igazolásán. Ez elsősorban a Bocskay-féle szabadságharc „lázadás" szemléletében mutatkozik meg, és nem tekint a hajdú csapatok hadjáratának eseményei mögé. Figyelmen kívül hagyja a Bocskay szabadságharcot kiváltó okokat, Bécs magyarellenes politikáját, és ezek bemutatása nélkül tárgyalja a „felkelő Bocskay pusztító hajdú szoldateszkáját." Bár a kötet bevezetőjében Franz Gall úgy emlékezik meg erről az előadásról, mint a konferencia legsikeresebb felszólalásáról, amely „az új kutatások alapján tette világossá, hogy a helytörténet milyen befolyással lehet az államok és országok nagy történetére", ez csak az általánosságokban igaz, mivel a Hagsburg elnyomás alatt élt nemzetek jogos törekvéseit semmilyen körülmények között nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez vonatkozik a Bocskay vezette szabadságküzdelemre is, bármilyen pusztítást hajtottak is végre a hajdú csapatok osztrák területeken. „A magyar—délszláv határvidék török harcainak grafikus ábrázolása" címmel Cennerné, Wilhelmb Gizella írásával zárul a tanulmánykötet. A szerző Schedel Világkrónikájának ábráival kezdi ismertetését, majd sorra veszi a törökök ellen vívott harcokat megjelenítő korabeli ábrázolásokat. Elsősorban a budapesti Nemzeti Múzeum anyagát tárja fel, de a jelentős európai múzeumok gyűjteményét sem hagyja figyelmen kívül. Befejezésül az egész kötetet mérlegelve, valóban hasznos adatokat közöl a törökkor eddig ismert vagy kevésbé ismert vonatkozásairól, különböző szemszögből és szemlélet szerint vizsgálja az eseményeket, jól példázva a magyar, az osztrák, a jugoszláv és a német területek történetkutatásának irányait. Kapronczay Károly
