Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Horváth I.: Magyarózdi toronyalja (Szállási Árpád)

só'sorban a heidelbergi Deutsches Apothekenmuseum — gyűjteményéből válogatott anyag, de előfordul franciaországi, hollandiai, itáliai és svájci dokumentum is. A XV—XX. századig válogatott képi és tárgyi gyógyszerészettörténeti emlékek sorakoznak a naptárban. Az 1972. évi naptár pl. kezdődik a már említett XVII. századi Krisztus-képpel, az utolsó illusztráció pedig Werner Pietruszka hasonló témájú, 1968-ban festett olajképe. A kalendáriumok bemutatnak minden olyan elképzelhető dokumentumot, amely egy gyógyszerésztörténeti múzeumban helyet kaphatna. Szerepelnek itt mind az officina-berendezéshez tartozó edényzet, mozsár, mérleg stb., mind a laboratóriumhoz tartozó eszközök. A gyógyszerészettörténeti vonatkozású festmények, szobrok, metszetek pedig egy-egy korabeli patikát vagy laboratóriumot ábrázolnak. Az évek óta megjelenő naptár az európai múzeumok speciális képkatalógusa, amellett, hogy aktuális naptárfunkciót is ellát. Vida Mária Horváth István: Magyarózdi toronyalja. Kolozsvár, Dacia, 1971. 463 p., 24 ill. A városiasodás fokozódásával a falu szociográfiája méginkább felfedező és értékmentő, talán utolsó lehetőség a szemünk láttára elmerülő paraszti életforma, hiedelemvilág írásbeli megörökítésére, hagyományainak feljegyzésére. Ma is érvényes Berde Károly meghatározása, miszerint . .. „A népi gyógyítás anyaga nem ötletszerűen felhalmozódó, rendszertelen zagyvalék, hanem az emberi műveltség egy ősi lépcsőfokának máig fentmaradt töredéke. Benne tisztára kinyomozható, lélektani alapon nyugvó rendszer van és jól körülhatárolható elvek uralkodnak." Mindezeket egy ritka szép könyv megjelenésének alkalmából véljük szükségesnek aláhúzni, amely könyv „írói falurajz", azaz költői vallomás a szülőföldről. A „Népi gyógymódok, gyógyszerek" c. fejezete orvostörténeti-néprajzi szempontból is érdekes. Horváth István a saját tapasztalatai, majd beszélgetőgyűjtése alapján ismerteti Magyarózdnak, ennek a marosvölgyi magyar lakosságú falucskának folklorisztikusan rendkívül gazdag és fantáziadús hiedelemvilágát, s az orvos mindennapos igénybevétele mellett még ma is alkalmazott népi gyógymódjait. A szubjektív hangvételű falurajzot szabad legyen a recenzornak hasonló alanyisággal a saját falujából őrzött emlékekkel összevetni. Szülővidékem, Szatmár megye földrajzilag távol, de néprajzilag közel esik Magyarózdhoz. Miként a szerző, én is jól emlékszem, milyen nagy becsben tartotta nagyanyám a fehér kutyaszart, méghozzá a „keresetlen fehér kutyaszart", mint nagyon fontos gyógyszert.* A szemárpára ráolvasott varázsverset én is hallottam ugyancsak nagyanyámtól, aki ujjhegyével körkörös mozdulatokat írt le a beteg szemhéj felett, miközben * Köszönettel tartozunk a recenzornak az ismertetést meghaladó adatközlésért, annál inkább, mert igen sokan és sokat hallottuk „keresett" és „keresetlen" formában magunk is, de már egészen megfeledkeztünk róla. *• (A szerkesztő.)