Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Deutsche Fachprosa des Mittelalters (Vida Tivadar)
A kölni Dispensarium a gyógyszerészettörténet mai állásfoglalása szerint gyógyszerkönyvnek minősíthető, mert — rendszerezetten tartalmazza a korabeli orvosok által elfogadott gyógyszerkincs jelentős részét, — foglalkozik az alapanyagok minőségével és elkészítésével, — irányt mutat és előírásokat ad a mindennapos gyógyszerészi munka elvégzéséhez, a korabeli vonatkozó rendelkezések, törvények figyelembevételével. A Dispensarium fakszimile kiadásának külön súlyt ad Dann professzor mélyreható, elemző bevezető tanulmánya. Szentgyörgyi István Deutsche Fachprosa des Mittelalters — Ausgewählte Texte herausgegeben, erläutert und mit einem Glossar versehen von Wolfram Schmitt. Berlin —New York, Walter de Gruyter <& Co. 1972. IV + 119 p. A Hans Lietzmann által alapított, gyakorlati tudományos célokat szolgáló szövegkiadások sorozatának 190. kis kötete ez a válogatás. Szakszövegei felölelik a középkori enciklopédiákat, a hét szabad művészet területét, a hét ún. „artes mechanicae"-t, valamint a tiltott művészeteket (mágia stb.). Az egyes szövegek előtt bevezetést ad a válogató, majd utal a legszükségesebb forrásokra és szakirodalomra, j Az orvostudománnyal foglalkozó rész (73—85.) öt műből ad ízelítőt. Elsőnek Ortolf von Bayerland „Arzneibuch"-ját mutatja be, amelyet a würzburgi mester és seborvos a XIV. sz. első felében írt, s amely 100-nál több kéziratban és 17 inkunábulumban terjedt el. A szemelvény az 55—01. fejezeteket nyújtja, amelyek az érverésről szólnak. A második szemelvény szerzője az 1427-ben meghalt Albich Zsigmond, Vencel cseh király és Zsigmond császár (egyben magyar király) udvari orvosa. Legtöbb, eddig még kiadatlan írásműve latin nyelvű; németre részben lefordították a tanítványai. A Vencel királynak ajánlott „Puech von ertzenney" a legterjedelmesebb köztük. Ennek 1496-ból ránk maradt kéziratából való a „rheuma"-ról szóló fejezetnek szemelvényként idézett része. A harmadik ismét XIV. századi mű: „Von den wassern, die man prennt aus den creuttern vnd aus den plumen". írója Gabriel von Lebenstein, orvos és hittudós. 33 fejezetben tárgyalja az alkoholos növénykivonatok orvosi indikációit. Elsőként mutat rá a Convallaria majális hatására a szívre és a vérkeringésre. A szemelvény könyvének 2—4. fejezetei. Negyediknek a könytárunkban is megtalálható, Heinrich von Pfolspeundt, XV. századi sebésznek és a német lovagrend tagjának „Wundarznei" című könyve kerül sorra. Ebben először van szó lőfegyvertől eredő sebek kezeléséről. Egy 1519-ben írt kódex szövegéből az a jelentős rész kerül a szemelvénybe, amely az orrplasztika leírását tartalmazza.
