Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Dörner, K.: Bürger und Irre (Vida Tivadar)

Leginkább érdekelhet azonban bennünket az 5. szemelvény. Ennek a forrása ui. az ún. „Nagylévárdi egészségtan" ( = „Gross-Schützener Gesundheitslehre"; Nagyiévárd község a malackai járásban, jelenleg Veiké Leváre, Csehszlovákia, Ny.-szlovákiai kerület). Az ottani Kollonich-, majd Wenckheim-kastély könyvtárából kikerült kéziratot 1525 körül állította össze az ismeretlen szerzó' a Bécs és Pozsony közti térségben. Főként orvosi élelmezéstant ad 15 fejezetben. Az I. fej. bevezetés, a II—VIII. fejezetek főleg az állati eredetű, a IX—XV. fejezetek pedig a növényi eredetű élelmiszerekkel, élvezeti cikkekkel és gyógyszerekkel foglalkoznak. A középkori arab és latin szerzők idézése és a humorálpatológiához való ragaszkodása egészen a középkorba utalják ezt az értekezést. ízelítőül az I. fejezet 3. és 4. szakaszát kapjuk Gerhard Eis átírásában. (Die Gross-Schützener Gesundheitslehre. Brünn, 1943. In: Südosteuropäische Arbeiten, 36. 91—93.) Bizonyára indokolt lenne az egész művel behatóan megismerkednünk, mert joggal feltételezhető, hogy Magyarországnak a Mohács után Habsburg-uralom alatt maradt részében, különösen a német nyelvű bányavárosokban ez a XVI. századi „régimen sanitatis" meglehetősen elterjedt. Vida Tivadar Dörner, Klaus: Bürger und Irre. Europäische Verlagsanstalt. [Frankfurt am Main, 1969.] 410 p. A könyv alcíme: „A pszichiátria társadalomtörténetéhez és tudományszocíológiájához" önmagában is elég kifejezően mutatja, mennyire szétágazó témakörrel foglalkozik benne a szerző, aki orvos- és bölcsészdoktor, jelenleg a hamburgi egyetem pszichiátriai idegklinikáján dolgozik, s így személye kiválóan alkalmas arra, hogy több tudományágnak ezen a határterületén folytasson kutatást. Formális szempontból a pszichiátria létrejöttét mint társadalom- és tudománytörténeti folyamatot nézi. Tartalmi szempontból azt a viszonyt teszi vizsgálat tárgyává, amely a polgárok és az őrültek között keletkezett. Igyekszik itt feltüntetni azokat a társadalomgazdasági, politikai és művelődési feltételeket, amelyek között a polgári társadalom politikai és tőkés ipari forradalmával kapcsolatban az említett viszony létrejött, és a pszichiátria tudománnyá lett. Történeti előzményként fogja fel a XVII, sz. racionalizmusát, mint amely a polgári élet ésszerű világának határain túlra rekesztette az irracionalitás minden formáját, amely pedig a középkorban és a reneszánsz idején beletartozott a világ rendjébe. Az így kirekesztettek közt voltak az Őrültek is, és a polgárság arra törekedett, hogy zár és lakat mögé helyezve őket, ártalmatlanná s mintegy láthatatlanná váljanak. Miután a bevezetés (9—30.) megadta ezeket a vezető szempontokat, a vázolt folyamatot külön veszi szemügyre előbb Nagy-Britanniában (31—132.), aztán Francia- (133—214.) s végül Németországban (215—379.). A 380. 1. záró megjegyzése után függelékben tárgyalja a pszichiátria történetírásának kritériumait (381—388.). Bibliográfiai, név- és tárgyszójegyzék egészíti ki a sokoldalú és alapos kutatásról tanúskodó kötetet.