Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Dann, G. E. (ed): Das Kölner Dispensarium von 1565 I—II. (Szentgyörgyi István)

Dann, Georg Edmund: Das Kölner Dispensarium von 1-5GÔ. Teil I, Erläuterungen, 64 p, 20 ill. Teil II, Text (Faksimile), 421 p. — Veröffentlichungen der Internationalen Gesellschaft für Geschichte der Pharmazie e. V. Neue Folge, Band 34—35. — Stuttgart, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft m. b. H. 1969. A középkori világnézet és tudás csarnokfalai a 15. században lassan repedezni kezdtek. Többek között felébredt a vágy, hogy a tudomány minden területén a forrásokig hatoljon az ember; tudományok születnek újjá, új tudományok születnek. A reneszánsz azon jelszavának engedve, hogy a természetet kell figyelni, sor került azoknak a porladó műveknek a revíziójára is, amelyeknek vigyázott korlátait az ókortól kezdve nem tudta ledönteni az orvos-gyógyszerészet. A kor nagy egyéniségeinek — hogy csak néhányat említsünk: Paracelsus, Vesalius, Jessenius, Montanus — hatása azonban csak a 16. század második felétől mutatható ki az irodalomban, és az egymásután megjelenő orvos-gyógyszerészi művek nemegyszer ellentmondásos tárgyalásmódjai még híven tükrözik a megújhodás, a nagy átmenet korszakának a múlttól terhes gondolati életét, tudományos szemléletét. Ezért is érdekes és tanulságos a „kölni" Dispensarium, amely a 16. század közepén német nyelvterületen kiadott nürnbergi (1546) és augsburgi (1564) „gyógyszerkönyveket" követte megjelenésével, és amely a világhírű gyógyszerésztörténész, G. E. Dann bevezető tanulmányával, fakszimile kiadásban vált hozzáférhetővé az érdeklődő kutatók számára. A Dispensarium szerzői közt első helyen Hubert Faber, a kölni egyetem orvosprofesszora szerepel, munkatársaiként pedig a város három gyakorló orvosa : Bernhard Cronenberg, Johannes Echt és Theodor Birkmann; 1565-ben, Kölnben adták ki Arnold Birkmann örökösei. A mű első részében — öt „Canon universalis de simplicibus" — az egyes galenusi gyógyszerformák rövid jellemzését adja, kitérve azok kiválasztására és eltartására is. Majd 18 fejezetben — „Canon specialis ..." — a növényi és állati drogokat, valamint a szervetlen anyagokat tartalmazó gyógyszereket tárgyalja. Az egyes fejezetek útmutatást nyújtottak a kor gyógyszerészének a drog aprításától kezdve többek között annak eltartásáig és tartósságáig. A következő átfogó és igen tanulságos fejezet az előző 18 fejezetben majdhogynem felsorolásszerűen megadott drogok válogatását nyújtja. Szerzők a minőség kérdéseit tekintették e válogatás alapjának, kitérve az egyes hamisításokra, továbbá az idevágó, régebbi és vitatható adatok kritikai tárgyalására. Újabb két fejezet táblázatosan, abc-sorrendben közli az egyes növények és állatok gyógyszerként használatos részeit, majd ismerteti a hiányzó (nem beszerezhető) drogok helyettesítésének, pótlásának lehetőségeit. Az utolsó előtti nagy fejezet a gyógyszerek elkészítésének útmutatója (ábrái desztilláló készüléket és egy-két gyógyszerkészítési művelethez használatos eszközt mutatnak az olvasónak). Majd az egyes gyógyszerformák külsőleges és belsőleges alkalmazásának lehetőségeit sorolja fel. Külön részt szenteltek szerzők a szöveghibák javításának, majd legvégül egy betűrendes tárgymutató következik.