Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Zalai Károly: A gyógyszerrel kapcsolatos tevékenységek és intézmények történeti fejlődése

lelték a helyzetet a gyógyszerüzemek kialakítására, melyek — a tőke felhalmozásával — az idők folyamán egyre nagyobb gyógyszergyárakká nőttek. Ez nagy hatással a volt a gyógyszerrel kapcsolatos tevékenységek alakulására, a szervezeti formákra, mert a gyógyszer-előállítás egyre inkább áttevődött a gyógyszertárakból a gyógyszergyárakba. A kultúrtörténeti szempontokból is jelentős iparosítással a gyógyszerekkel kapcsolatban tehát kezdetét vette az a folyamat, melynek előrehaladása eredményeként a gyógyszertárak legklasszikusabb tevékenysége, a gyógyszerkészítés más működési, szervezeti és intézményformában valósul meg, ezzel egyidejűleg kialakul a tervszerű gyógyszer kutatási tevékenység. Schenk [10] a gyógynövénykémia megszületését a XIX. században az ópium legfontosabb hatóanyagának, a morfiumnak az izolálásában látja. A gyógyszerész Sertürner ezen felfedezése jelentette a gyógyszer-előállítás kémiai, egzakt alapokra való helyezését, s ez egyben maga után vonta a kémiai tudományok fejlődését, amely sokáig az alkímia sok véletlen eredményt hozó útvesztőiben tévelygett. Wershofen [11] rámutat munkájában, hogy a gyógyszerkémiai ipar a XIX. században gyógyszertárakból született meg. Elég néhány olyan gyógyszertár nevét felsorolni, melyek gyógyszertárakból nőttek ki és ma világviszonylatban elismert tevékenységet fejtenek ki: E. Merck; Schering; Geigy ; Trommsdorf ; Riedel; Boeringer stb. Más gyógyszergyárak szerves színezékeket gyártó vállalatok részlegeként alakultak meg, aminek oka abban van, hogy a szintetikus gyógyszerek a színezékekkel rokon szerkezetűek. így indult meg pl. a Hoechst és a Bayer gyárak gyógyszeripari tevékenysége és fejlődött világszerte ismert gyógyszergyárrá. Magyarországi viszonylatban ugyancsak megállapítható, hogy már a XIX. században egyes gyógyszerészek felismerték a műszaki és társadalmi fejlődés következtében a termelési eszközökben és a termelési viszonyokban mutatkozó változásokat és kezdeményezésükkel a magyar gyógyszeripar megalapítóivá váltak. Az első kezdeményezés Horváth [12] szerint dr. Wagner Dániel gyógyszerésztől származik, aki már 1839-ben javasolta gyógyszervegyészeti gyár alapítását, majd 1867-ben megalapította Budapesten, a Soroksári úton a „Központi Magyar Gyógyszerészeti és Művegyészeti Vállalat RT"-t. A vállalat igazgatóságában Wagneren kívül dr. Balassa János és dr. Korányi Frigyes orvosprofesszorok, dr. Vass Illés, Vlasek Ede gyógyszerészek nevét találjuk. Sajnos, az első magyar gyógyszergyár csak 10 évig maradhatott fenn, 1877-ben az akkori politikai és gazdasági viszonyok, tőkehiány miatt beszüntette működését. Az első, folyamatosan működő magyar gyógyszergyár sok külföldi gyógyszergyár példájához hasonlóan gyógyszertári laboratóriumból nőtt ki. Richter Gedeon gyógyszerész ma is fennálló gyógyszertárában (IX. Üllői út 105.) 1901-ben megkezdte az adrenalin (Tonogen) előállítását, majd amikor ehhez a gyógyszertár keretei szűknek bizonyultak, 1907-ben önálló ipari üzem alakítására kért és kapott engedélyt Kőbányán Richter elsősorban organotherápiás készítmények gyártására rendezte be üzemét, amely ma Kőbányai Gyógyszerárugyár néven működik. A nagyipari gyógyszer-előállítás, -termelés kialakulása már abból kifolyólag is szükséges volt a gyógyszerészet számára, mert a lakosság egyre növekvő száma-