Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - M. Lugosi Márta: A gyógyszerészi múzeum felállításának ügye Magyarországon

A Nemzeti Múzeum azt is átvette, mint a magyar gyógyszerészek letétjét azzal, hogy külön, saját neve alatt fogja szerepeltetni és még kiegészíti a Nemzeti Múzeum hasonló tárgyú gyűjteményével, A gyűjtemény a Múzeum első emeletén nyert elhelyezést. Itt egy előszoba, egy nagy helyiség és egy laboratóriumnak használható fülke volt a gyógyszerészi gyűjtemény céljára. E laboratóriumban dolgozott sokáig Ernyey József. A Gyógyszerészhallgatók Egyesületének kezdeményezését megelőzve, 1905ben indult meg a gyűjtés a Budapesti Orvosegyesület keretében orvostörténeti múzeum létesítésére. Az előkészítő bizottság 1904-ben alakult meg Hőgyes Endre elnökletével. A következő években lelkes gyűjtés folyt, de a világháború nehéz évei megszakították a szépen induló mozgalmat. [11] A már közös orvos-gyógyszerészi múzeum felállításának gondolatát dr. Nékám Lajos vetette fel 1918-ban. Időszerűnek és sürgősnek tartotta ezt azért, mivel a háborús és mozgalmas időkben megsemmisülhetnek a régi kincsek. Különösen fontosnak tartotta a háborúval kapcsolatos egészségügyi tárgyak összegyűjtését. Javaslatában gyógyszerészi ereklyék, gyógyszertári berendezések összegyűjtése is szerepel. Nékám dr. javaslatát felterjesztette a belügyminiszterhez, az pedig a közoktatásügyi miniszterhez, Apponyihoz fordult, hogy a múzeum alapítását ketten vállalják. Egyúttal megbízták Nékámot, egy részletes javaslat megtételére. Nékám dr. országos bizottság megválasztására ülést hívott össze, melyen az egész országból beérkezett javaslatokat is ismertették. Ezen az ülésen Nékám dr. javasolta, hogy intézzen a bizottság felhívást az ország közönségéhez, állami, törvényhatósági, katonai és egyházi hatóságokhoz, egyetemek, klinikák, kórházak, egészségügyi intézmények, klastromok vezetőihez, gyógyszertár-tulajdonosokhoz az ügy támogatása és a gyűjtés megindítása érdekében. Javasolta továbbá : „A létesítendő orvostörténelmi múzeum legyen megindítója egy majdan megalkotandó és az egészségügy minden ágára kiterjeszkedő múzeumnak." Ernyey József javaslata: ,,A néphigiéne, lakás, élelmezésügy, népi botanika, boszorkánypörök füvei, kultúrhistóriai kérdések tárgyalása szintén legyen a gyűjtésnek tárgya." Dr, Matolcsy Miklós javaslata: „Szemléltetően kidolgozandó a jelesebb gyógyszerek, kötszerek és a gyógyszerészet történet fejlődése " [12] A bizottság lelkesen fogott munkához. A belügyminiszter pedig körrendeletet adott ki még 1918 novemberében, mely többek között ezeket mondja: „A magyar orvostörténelmi emlékek gyűjtése hazánk egyik régi kultúrszükséglete . .. Egy magyar orvostörténelmi állami múzeum alapítását nemcsak közművelődési, hanem közegészségügyi érdekek is kívánatossá teszik, s ezért szükségesnek tartom, hogy az országszerte megindítandó gyűjtés minél eredményesebb legyen ... Mivel ez csakis kiterjedt és rendszeres eljárás útján lesz elérhető, szükséges, hogy az ügy iránt érdeklődő szakemberek, mint orvosok és gyógyszerészek, gyűjtők, levéltárosok, történetírók evégből testületbe tömörüljenek" [13] Sajnos azonban a gyógyszerészek nem fogadták osztatlan lelkesedéssel a felhívást. Erre vonatkozóan ismét dr. Forgács Dezsőt idézem: „Nagyon helyesen tiltakozott valaki a Gyógyszerészi Értesítő minapi számában az ellen, hogy a belügyés közoktatási minisztérium a gyógyszertárak múzeumba illő tárgyait el akarják kérni egy létesítendő múzeum számára, a múzeumot azonban egyoldalúlag csak Orvos-