Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - M. Lugosi Márta: A gyógyszerészi múzeum felállításának ügye Magyarországon
történeti Múzeumnak akarják elkeresztelni. Sajnos nem lehet remélni, hogy e tiltakozásnak valami eredménye is lesz. Itt nem szabad megállni az egyszerű tiltakozásnál, hanem tenni is kell valamit. Küldje be mindenki régi edényeit, könyveit, reliquiáit a Gyógyszerészi Múzeumnak, mégpedig minél előbb. A Gyógyszerészi Múzeum már ma is olyan nagy és olyan értékes, hogy büszkék lehetnek rá azok a magyar gyógyszerészek, akik összeadták, s nyugodtan bízhatja rá régiségeit az, aki eddig nem tette." [10] A háború szerencsétlen vége azonban véget vetett Nékám dr. törekvésének, valamint a lelkes és ellenséges fogadtatásnak egyaránt. A Tanácsköztársaság rövid ideje alatt is tervbe vette a múzeum létesítését, erre azonban nem került sor. ... A gyógyszerészi gyűjteményt a Nemzeti Múzeum a változó időkben is jól megőrizte. A még 1017-ben az Országos Gyógyszerész Egyesület által „örök letétemény gyanánt" átadott kollekció itt nemcsak szakszerű kezelésben részesült, hanem tovább gyarapodott. 1922-ben többek között Bayer Antal és Deér Endre gyógyszerészek adtak át a múzeumnak szép edényeket, amelyek többnyire külföldi eredetűek voltak. A megszaporodott gyűjtemény egy része hely hiányában a raktárba került. 1928 tavaszán a Nemzeti Múzeum kiállítást rendezett, melyen a gyógyszerészi gyűjtemény egy része is ki volt állítva. A raktárban porosodó tárgyak közül a legszebbek is ekkor kerültek először az érdeklődők szeme elé. A kiállítás elrendezése, a kiállított tárgyak összeválogatása Ernyey József munkája volt. Kiállításra került többek között a legelső cseppszámláló két eredeti példánya, Schuszter József nagyszombati gyógyszerésznek II. József által aranyéremmel kitüntetett találmánya; a XVIII. századból származó, úgynevezett „olajos tótok" készítményeivel telt, hordozható házi gyógyszertár és Eötvös József homeopatha kézi gyógyszertára. A kiállítás után a tárgyak jó része ismét visszakerült a raktárba. A harmincas években a Népjóléti Minisztérium rendezett egy egészségügyi kiállítást, amelyben a gyógyszerészi gyűjtemény egy része ismét kiállításra került. [14] A Nemzeti Múzeum és Ernyey József munkásságának köszönhető, hogy a szép gyűjtemény mindkét világháború viharát átvészelte. A II. világháború után került sor az első önálló gyógyszerészi múzeum felállítására. A szabadságharc centenáriumi évében, 1948-ban az ünnepségek és megemlékezések mellett egészségügyi kiállítást is rendeztek a városligeti Vajdahunyadvárban. A gyógyszerészek centenáriumi bizottsága úgy döntött, hogy nem kapcsolódik a kiállításhoz, hanem az Egyetemi Gyógyszerészeti Intézet udvarán egy romépületet helyrehoz és ott rendezi meg a kiállítást, illetve létesít egy állandó múzeumot. Nagy érdemeik vannak ebben dr. Mozsonyi Sándor és dr. Halmai János professzoroknak. Régi vágyuk teljesült be ezzel. A Gyógyszerész c. szaklap szerkesztője, Székely Jenő számol be erről az elhatározásról a kartársaknak, majd ezeket írja: „Mit tehet a szakma a múzeum megvalósulása érdekében? Körülnéz a házatáján és felküldi Pestre mindazokat a régi, nélkülözhető állványedényeket, berendezési tárgyakat, képeket, szobrokat, könyveket, amelyeket akár kölcsönképpen is, felajánlhat a Magyar Gyógyszerészi Múzeumnak. Nem csupán ennek a száz évnek a történetét szeretnők muzeálisán megörökíteni, hanem évszázadokat. Ez a
