Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - M. Lugosi Márta: A gyógyszerészi múzeum felállításának ügye Magyarországon
de sajnos, külső tényezők megbuktatták. Ha ez akkor sikerül, megelőzhettük volna ebben szinte az egész világot. [4] Az első magyar kezdeményezés gyógyszerésztörténeti múzeum felállítására a kolozsvári egyetemen született meg. Az egyetem gyógyszerészhallgatóinak segélyegylete határozta el a múzeum létesítését. [5] Dr. Orient Gyula tanársegéd volt még ekkor a kolozsvári egyetemen. Sokat fáradozott a gyógyszerészi emlékek összegyűjtésével, elsősorban a Felvidékről és Erdélyből. Felszólítására sokan és szívesen küldték nemzedékeken át megőrzött emlékeiket. így Velits Károly, tordai gyógyszerész beküldte dédapjának, Velits Sámuelnek 1776-ban kelt, pergamenre írott oklevelét; egy 1702-ben kelt vényt, mely a Theriák előállítási módját tartalmazza, valamint jelekkel szignált állványedényeket. Orient Gyula fáradhatatlan munkával mintegy 1800 db gyógyszertári felszerelési tárgyat gyűjtött össze. Gyűjteményéről ismertető könyvet is adott ki Az erdélyi Nemzeti Múzeum keretében felállított gyógyszerészi múzeum címmel. [6] Orient Gyula ui. gyűjteményét 1902-ben az Országos Erdélyi Múzeumra bízta. A múzeum a gyógyszerészi gyűjteményt szívesen és készséggel átvette, méltó helyet adva számára. Dr. Posta Béla egyetemi tanár, a múzeum igazgatója 1902. szeptember 15-én kelt levelében a gyűjteményt megköszönte, biztosítottta Orient Gyulát, hogy annak megfelelő kezeléséről gondoskodni fog és méltatta sok fáradozását, amit „nem kevésbé hazafias, mint tudományos jelentőségűnek" minősített. [7] Az első magyar gyógyszerészi múzeum így Kolozsvárott létesült 1902-ben. Budapesten 1890-ben Karlovszky Geyza, majd Nagy Gyula és dr. Traxler László vetették fel és sürgették a múzeum eszméjének megvalósítását. Szorgalmazták olyan múzeum felállítását, „melyben a letett tárgyak mindannyia bizonyságot tenne nemcsak szakmánk történetének messze való vissz any úlásár ól, hanem arról is, hogy Magyarországon egykoron a magyar gyógyszerészet volt a természettudományok egyedüli ápolója, müvelője és terjesztője." [7] „Nagy Gyula 1892-ben felhívást tett közzé a Gyógyszerészi Hetilapban, amelyben kéri a régi gyógyszertári edények birtokosait, hogy azokat a létesítendő múzeum számára küldjék be. Ő hajlandó azokat a tárgyakat a gyógyszerészi nyugdíjintézet javára megfelelő áron meg is venni" — olvashatjuk egy 1892-ben megjelent Gyógyszerészi Közlönyben. [8] Szép gyűjtemény jött össze, melynek jó része az 1896-os országos kiállításon ki is volt állítva. Utána azonban a gyűjtemény elaprózódott, elkallódott. Ernyey József 1896 óta sürgette a hazai pharmacia emlékeinek összegyűjtését az Országos Gyógyszerész Egylet aegise alatt. „Első kollekcióm Wartha professzornál rekedt, a másodikat 1902-ben már a Nemzeti Múzeum számára kezdtem összeállítani, de bizonyos megszorítással, mert felfogásommal ellentétben csak díszexempláriusokra kellett szorítkoznom" — írja Ernyey. [4] 1905-ben a Magyarországi Gyógyszerész Egylet közgyűlésén Ernyey indítványozta, hogy kezdje meg az Egylet a gyószerészi múzeum létesítését, mégpedig a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának keretében. Indítványát dr. Varságh Zoltán terjesztette elő és melegen pártfogolta az eszmét. Az előterjesztést a résztvevők lelkesen fogadták. Karlovszky Geyza hozzászólásában azt indítványozta, hogy a múzeum a Gyógyszerész Egylet keretében valósuljon meg. [9]
